Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Benda Gyula: A Somogy megyei adózók termése 1816-ban
járás szolgabírája viszont a következőket írja: „Krumpér nagyobb részin tsak a kertekbe szokott termesztetni, kezdik ugyan kint a mezőn is, de mivel a múlt esztendei sován termés, a sok jövő menő, és helyben lévő katonák tartása is, az Adózó Népet kenyérében meg szűkítette, a múlt tavaszra kelve sok ez okbul nem rakhatott elegendőt, azonban mivel a mint most ássák láthotni hogy apró és kevés vagyon alatta, a középszerű termésnél alább valónak lehet tenni." Legtöbb információnk a babócsai járásból van, ahol a szolgabíró is írja, hogy „nagyobb szorgalmatossággal iparkodnak az adózók ezen járásba gabonabéli szükségeiket krumplival pótolni". 3 " Nem tekinthető ezért véletlennek, hogy ebben a járásban már a táblázatban is megtaláljuk a burgonyát. A községek kétharmadában termelnek burgonyát, igaz, hogy igen változó mennyiségben. Összesen 1628 (1902) mérőt vetettek, a termés pedig 10 ezer mérő. A vetésterület nagyságát nem tudjuk megállapítani, és a többi vetéshez viszonyítani. 1846-ban már háromszor ekkora termést mutatnak ki, és a többi járás is jelentős mennyiséggel szerepel. Adataink 1816-ra vonatkozóan csak arra jogosítanak fel, hogy megállapítsuk, a burgonya már egész Somogyban ismert volt, bár nem minden községben vetették. Viszont 1816 után még jelentős mennyiségi növekedéssel számolhatunk. Adalékként említjük, hogy a burgonya neve sem egységes még! A babócsai járás: krumpli, kaposi járás: krumpér; igali járás: földi alma; marcali járás: krumpli. Természetesen itt csak a főbb jellemzőkre térhettünk ki, az 1790-es, 1816-os és 1846-os terméskimutatás községenként! összevetése elvezethet kisebb termelési tájak kirajzolásához, a vetésszerkezet módosulásának megközelítéséhez. A termés és a hozamok nagysága Nézzük meg ezután, hogy mekkora a termés mennyisége, elfogadható-e, s mekkorára becsülhető egy átlagév termése. Rossz évről lévén szó, nagyon nehéz az abszolút nagyságot elbírálni. Itt megint előzetesen meg kell állapítani, hogy a kimutatott gabonamennyiség tized és kilenced nélkül értendő, tehát a valóságos termés mintegy 20%-kal magasabb lehetett. 36 Másrészt az itt kimutatott menynyiség becsült érték. A szabályszerű eljárás az volt, hogy a keresztek számbavétele után próbacséplést hajtottak végre, és így számították ki a termést. Ez a módszer még később, a rendszeres aratási statisztika kialakulása idején is általános volt, bár sok hibalehetőséget és bizonytalanságot is rejtett magában. Az 1828-as összeírás 270000 mérőre teszi a megye adózóinak földjén termett gabonát, 1816ban (ínséget hozó év!) a kimutatott gabonatermés 290000 mérő. További összevetésként adódik a Somogy megyéből ismert más évek termése. Az 1770-1780 közötti időszakból ismerünk egy adatot, rendelkezésünkre áll az 1790. évi termés, s az 1846. év. Az utolsó kettő is a rossz évek közé tartozik. 37 Az összehasonlítás persze csak igen nagy óvatosság mellett hajtható végre, (vö. XII. tábla). De együttvéve feltételezhetjük az ősziek 1816-ban mintegy felét adták a szokásosnak (300-350 ezer p. m.), s az átlagos maghozamot valahol a 3 és 4 szem közé tehetjük. A tavasziak termése átlagosnak vehető (100 ezer mérő), a kukoricáé hasonlóan (100 000 mérő). 1 mag a tavasziak esetében 4-5 pozsonyi mérőt ad.
