Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (4. közlemény)

egyiknek szeme hályogos), kettő szüntelenül járta a megyét s csupán egy szerzetes tartózkodott állandóan a konventben. Annak tehát, hogy a hiteleshelyi ügyintézésbe komoly hibák csússzanak s ne úgy menjenek a dolgok, ahogy kellene, minden feltétele megvolt. Egyebek mellett például vajmi kevés valószínűsége lehetett, hogy az egyetlen szerzetes, aki állandóan a monostorban tartózkodott, valóban minden előtte megjelent ügyfelet személyesen ismert. Nem hiába szabták meg törvényeink a hiteleshelyek hibátlan működésének előfeltételeként a megbízható ügyintézéshez elengedhetetlenül szükséges személyzet minimális létszámát s, nyilván, nem alaptalanul emlegették e rendelkezések indokolásaként, hogy botrányos dolgok történtek a hiteleshelyek elöljáróinak hanyagsága miatt, a baj, miként erre a konventnek fentebb vázolt lezülléséből következtetni is lehetett, Somogyvárott is bekövetkezett. Perényi Imre nádornak, egyszersmind Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánjának 1513. február 8-ára datált ítéletlcvele

10 a kérdéskomplexus minden részletére fényt derít. Az ítéletlevél, amelyet Dorottya asszonynak néhai Hedryhowcz-i Zewld István özvegyének Báthori András ellen még néhai Kanizsai László bán előtt indított perében bocsátott ki Perényi Imre, átírt az évekig tartó eljárás során bemutatott, több oklevelet. így Corvin János herceg dalmát, horvát, szlavón bán 1495. augusztus 23-án és 1497. április 25-én, a csázmai káptalan 1496. április 30-án, valamint 1497. április 29-én kelt okleveleit. (Szerepel az átírt oklevelek között a somogyi konventnek II. Ulászló 1513. január 20-Í parancsára másolatban kiadott nyugtató levele 1513. február 11-érői is.)

16 Az oklevelekből a per alapjául szolgáló tényállást a következőkben lehet felvázolni: Báthori András 1494 Illés napja, július 20-a táján fegyveres jobbágyait, várnagyai vezetésével, Zewld István és felesége, Dorottya asszony Körös megyei Sthroptowcz-i nemesi kúriájára küldte s onnan a gabonát kocsikra rakatva, Zdencz várába vitette. Lőrinc napja, augusztus 10-e előtt Báthori emberei hasonlóképpen rátörtek a panaszosok Wgragwecz-i, ugyancsak Körös megyei birtokára; Zewld Istvánt nyíllövéssel halálosan megsebesítették, a férje segítségére siető Dorottya asszonyt pedig félholtra verték. Báthori András, ill. fia, György, akire e per atyja halála után szállt, mindezt egyként tagadta s bizonyságul felmutatta a somogyi konventnek 1497. április 16-án kelt oklevelét, amely szerint Dorottya asszony a Báthoriakat minden kártételük, hatalmaskodásuk felől nyugtatta. A nyugtató levél kibocsátása után pár nappal, még 1497 áprilisában, azonban Dorottya asszony Corvin János herceg bán s a csázmai káptalan előtt, tiltakozás formájában, visszavonta a somogyi konventben tett bevallását; az arról kiállított oklevelet pedig semmisnek nyilvánította. Indokolásul azt mondotta, hogy nem sokkal korábban őt Pálfy Bálint, a Báthoriak megbízásából, éjnek évadján Wgragwecz-i nemesi kúriájában elfogta, Zdencz várába hurcolta, ott napokon át fogságban tartotta, majd a Dráván át Somogyvárra vitte. A somogyi konvent előtt azután, halálos fenyegetések hatása alatt, az ismert bevallást tette. A Dorottya asszony panaszára indult perben Corvin János herceg bán Báthori Györgyöt eskütételre kötelezte, amelyet azonban Báthori nem tett le. Az ügyben Perényi súlyos ítéletet hozott. Ezt Báthori András megfellebbezte. Magával az ítélettel s az ügynek az országbíró ítélőszéke elé történt utalásával most nem kívánok foglalkozni, csupán azt említem meg, mint a mi szempontunkból jellemző dolgot, hogy még az a gyanú is felmerült, hogy Pálfy Bálint Zewld Istvánné, Dorottya asszony nevében idegen nőt állított a somogyi konvent elé.