Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (4. közlemény)
A hiteleshelyek ügyintézésének íme, rendkívül fontos eleme volt a személyazonosság megállapítása. Az akkori viszonyok közepette a személyazonosság tisztázásának minden kétséget eloszlató, egyetlen módja valóban csak az lehetett, hogy a hiteleshely előtt megjelent ügyfelet a káptalan vagy a konvent egyik tagja személyesen ismerte. A hiteleshelyek személyi állománya azonban eleve kétségessé tette az azonosság megállapításának ezt a körülmények engedte, egyetlen biztos módját. A törekvés, hogy a hiteleshelyek illetékességét meghatározott területre korlátozzák, az ügyintézés elemi feltételének megteremtését szolgálta, azt nevezetesen, hogy a káptalan és konvent funkcionáriusai valóban tudják, kiknek az ügyével foglalkoznak. Az ügyek írásos intézésének még századokon át ez a tisztán szóbeliségen alapuló indítás maradt a bázisa. Hiteleshelyi illetékesség és a személyazonosság megállapításának szüksége szoros kapcsolatban volt egymással. Dorottya asszony egyik tiltakozása során, egyebek között, azzal is érveit vallomásának kikényszerített volta mellett: ugyan miért ment volna ő különben a Dráván túlra, Szlavóniából a magyar királyság területérc, amikor sokkal könynyebben tehetett volna bevallást a lakóhelyéhez egészen közel eső csázmai káptalan előtt. Korai lenne Zewld Istvánné, Dorottya asszony kierőszakolt vallomása alapján ítéletet mondani a somogyi Szent Egyed monostor konventjének középkorvégi, hitelcshelyi működéséről. Hasonló esetek fordultak elő más hiteleshelyeknél is. A Báthoriak által elkövetett hatalmaskodás-sorozat s a somogyi konvent tudatos félrevezetése ügyének tovább gyűrűzését nem követhetem, míg az elkövektező évek teljes anyagát fel nem tártam. Akkor talán lesz elég adatom annak eldöntésére, vajon horvátországi és szlavóniai ügyfelek megjelenése a somogyvári hiteleshely előtt szabályos jelenség volt-e, vagy olyan, amelyik mögött minden esetben nem tiszta szándékokat kell sejtenünk. A középkor sajátos viszonyai közepette az illetékesség racionális módon való elhatárolásának tökéletlensége, az egyes káptalanok és konventek vonzási körének gyakori egybeesése minden esetre törvényes alapon teremthetett lehetőséget a visszaélések elkövetésére. 17 JEGYZETEK 1. Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. (A gödöllői Szent Norbert Gimnázium 1943-44. évi Évkönyve. Gödöllő, 1944. 319., 335. és 336. 1. Az alábbi idézet a 335. l.-om olvasható.) 2. Eekbart, Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Innsbruck, 1914. (Különnyomat a „Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung" IX. Ergänzungsband-janak 2. füzetéből.) 112-113. 1. 3. A Tripartitum II. részének 16. címe bevezető soraiban az áll, hogy mindazok a hitelcshelyi okleveldk, amelyeknek záradéka szerint a konvent, vagy a káptalan előtt megjelent személyek azonosságát ez és ez az ember igazolta, semmisnek tekintendők: ,,universae litterae . . . quorumeunque capituloruim, vei conventuum, in quibus clausula ista continetur: de cuius, vei quorum notitia nos talis homo certificavit. . . annullatae cassataeque et invalidatae habentur." - Uo. az 1. §-ban ezt olvassuk: „Notitia autem eius, qui fatebitur, capitulo, vei conventui debet semper constare, ut idem capitulum, aut ipse conventus, merito talem coram sc constitutum fuisse et huiusmodi fassionem fecissc libère possit affirmare." 4. III. ahol az idézett, vagy bevallást tevő fél lakott. 1351 : XXII. tc: „Homo autem regius, qui ducitur ad citandum, vei ad inquisitionom faciendam, non possit esse aliunde, nisi de codem comitatu, vei districtu, in quo est ille, qui citatur, vel contra quern fit inquisitio." OW. még Eckhart i. m.-nek 40. l.-t. A káptalanokról ugyancsak az 135 1: XXII. tc. intézkedett.
