Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bánkúti Imre: Iratok Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április)

24Kőszeg, 1704. január 30. Szeli er Ádám Károlyi Sándornak: beszámol szalonaki útjáról s kéri, hogy Nagy István kárát téríttesse meg. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Sor. I. 1704 január. Fasc. 1. A. 9) Méltóságos Generalis Kegyelmes Uram. Szintén hogy az elmúlt estve Szalonakrúl,

1 ide Küszögre törtettem volna, találtam méltóságos parancsolattyát Nagyságodnak. Melynek tartozó alázatos kötelességem szerent engedelmeskednem kívánván, mivel magam megtértem Szalonakrúl, azonal expressus emberemet küldöttem viszsza Szalonakra, mind Nagy István

2 Uramhoz az ló véget, mind pedig az trombitások iránt az ot való helytartóhoz. Ugy tudom Kegyelmes Uram, oly igaz szolgáia Nagyságodnak Nagy István Uram, ha csak leszen arra való lova eö kegyelmének, a mely Nagyságod szolgálottyára alkalmatos lehet, meg nem tiltya Nagyságodtól, az trombitások iránt pedig Írtam mind Nagy István Uramnak, ugy töb ot lévő böcsületes főrendeknek, hogy disponáltassanak. Várok azért tovább is mind az két rendbeli dolog véget az eő kegyelmek resolutiojátúl, s azonnal bizonyos váloszal Nagyságodnak, mint jó Kegyelmes Uarmnak alázatossan udvarlok. Várván méltóságos parancsolattyát tovább is Nagyságodnak, magamot Nagyságod kegyelmességében ajánlom és maradok Nagyságodnak alázatos szolgáia Szellcr Adám. Küszög 30 Januarii 1704. Mely keserves károi estek legyen föllycb említett Nagy István Uramnak kissitkei jószágában,

3 Fodor László

4 vice kapitány uram szóval alázatossan fogja informálni Nagyságodat. Mely károkat, ha lehet-é Nagyságod által egyszer kegyeimessen kiadatot protectionalis ellen elkövetni, vagy sem, Nagyságod bölcs ítéleti rajta, és mindazonáltal alázatossan könyörgök Nagyságodnak (addig még szoméllycm szerént is obligatiomat contestálhatom) méltóztassék tovább is az egyszer kiadatot protectionalist manutencálni, s a mennyire lehet, satisfactiot adatni említet Nagy István Uram kárai iránt. (Külső címzés:) Méltóságos Nagy Károly Károly Sándor Urnák stb. 1. Ma: Schlaining, Ausztria. 2. Felsőbüki Nagy István, 1697-98-ban Sopron megye alispánja, kir. személynöki ítélőmester. Kissitkét 1698 óta birtokolta egy gróf Eszterházy Dániellel kötött egyezség révén. Nagy Jván i. m. VIII. 36-37. 3. Ma: Sitke, Vas m. 4. Dunántúli birtokos nemes, 1705-ben ezereskapitány, 1709 januárjában brigadéros, augusztusban Dunaföldvárnál magsebcsül s császári fogságba esik, 1710 januárjában Heister parancsára Győrben kivégezték, megtorlásul Ocskay lefejezéséért. Esze Tamás, Kuruc vitézek folyamodványai. Bp., 1955. 506. 25Kismarton, 1704. január 30. Wimer György levele Károlyi Sándorhoz. A kismartoni salva guardiát a császári katonák vitték el, de már visszabocsátották, sőt kártérítést is hajlandók fizetni. Panaszkodik, hogy Sándor István a védőlevelek ellenére is hódoltatja és sarcolja a nádor birtokait. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 január. Fasc. 1. A. 10.) Excellentissime Domine, Domine Gratiosissime. Humillimorum servitiorum meorum commendatione pracmissa. Alázatossággal vévén Nagyságod méltóságos levelét, és rettentő tenorát keserves és szomorú sziwel megirtvén: jóllehet nem kétlem, hogy Nagyságod Nemzetes Mérey László

1 Uramnak már a véget adott informatiornot vette, és mint történt légyen per irruptionem binariam militiae caesareac salva quardebiliek elivitele, és meg viszont viszsza való ellbocsátássok. A mint hogy akkor is Herczeg Urunk

2 tisztei solenniter protestáltunk, hogy az magok hadi regulájok ellen halhatat-