Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (4. közlemény)

SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Negyedik közlemény.) Kivonatokban közzéteszi KOMJÁTHY MIKLÓS A személyazonosság kérdése a hiteleshelyi ügyintézésben Oklevélkivonat-sorozatom első közleményében (Levéltári Évkönyv, i. Kaposvár, 1970. 31. és köv. 1.) utaltam arra, hogy a somogyi konvent hiteleshelyi működésének feltárásával a középkori ügyintézés sajátos válfaját, a hiteleshelyit szeretném megvilágítani. Az eddig közölt anyag még korántsem elegendő ahhoz, hogy a Szent Egyed monostor hiteleshelyi funkciójáról összefoglaló áttekintést adjak. A most napvilágot látó iratok egyike azonban, nevezetesen a somogyi konventnek 1497. május 14-én a szlavóniai nemességhez intézett levele némi magyarázatot igényel, mégpedig olyat, amely éppen a konvent igazgatási működésével, tehát a végcélul kitűzött ügyintézés-történettel kapcsolatos. A szlavón nemesek egyeteme, mint a somogyi konvent válaszleveléből kitűnik, szemrehányóan kérdezte a hiteleshelytől, miképp tehetett bevallást előtte Hedryhowcz-i Zewld István özvegye, Dorottya asszony? A szlavóniaiak szerint ui. fassioját nem szabadon, nem önként, hanem megfélemlítve, Pálfy Bálint foglyaként tette, aki biztos őrizet alatt vitette, a Báthoriak megbízásából, Somogyvárra az özvegyet. A somogyi konvent méltatlankodva utasította vissza a szlavón nemesség feltételezését, hivatkozván arra, hogy pecsétjük tisztéből („ex officio sigilli") következően kötelesek mindazok bevallását oklevélbe foglalni, akiknek személye ismerős előttük. Ilyen, ismerős személyként tett bevallást Dorottya asszony. Arra nem is gondoltak, hogy nem szabad elhatározásából, hanem Pálfy Bálint foglyaként tette vallomását; hiszen, ha akart volna, az ő jelenlétükben megszabadulhatott volna fogságából. Tehát fel sem tételezték, hogy Zewld István özvegye nem szabad emberként tette bevallását. A szlavón nemesek egyeteme ennek az esetnek kapcsán általánosságban is megvádolta a Szent Egyed monostor konventjét. Szerintük Szlavóniából csak azok szoktak Somogyvárra menni, akiknek igaztalan ügyük van. Ennél súlyosabb vádat hiteleshellyel szemben alig lehetett emelni. A konvent válaszában önérzetesen hangoztatta is, hogy pecsétjéről mindezideig senki semmi rosszat nem mondhatott, holott az nemcsak az ő pecsétjük és Somogy megyéé, hanem illetékessége kiterjed az egész országra és a szent koronának alávetett területekre. (Éppen ezért fordulhattak hozzájuk ismételten a szlavón urak is.) A somogyi konvent levele a pecsét tisztéről beszélt. Metaforikusán a maga, az intézmény hitelét a pecsét hitelével fejezte ki. Mint ismeretes, már a XIII. században kialakult nálunk a pártatlanság sajátos elve, amely szerint