Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Vörös Károly: Az új- és legújabbkori várostörténetírás utolsó évtizedei - különös tekintettel a Kaposvár tanulmánykötetre

peremen egyre másra felépülő hatalmas ipari üzemek és mindaz, ami nyomukban egyszerre eleven élettel töltötte meg a városok utcáit, a modern technikának a mindennapi városi életben egyre megszokottabb és hétköznapibb felhasználása valóban joggal váltotta ki a kortársakból az álmélkodást és a megrendülést. És ez nem is meglepő: hiszen az újkor városa ilyen fejlődésében nem csupán menynyiségileg nagyobb kiadása a feudalizmus sokszor a középkorig vagy éppenséggel az antikvitásig visszanyúló városának; - minden városfejlődés alapjainak, a központi funkcióknak most meggyorsuló rohamos bővülése során a modern város már minőségileg új elemeket is olvaszt magába: fejlődésének előző szakaszához, vagy az c szakaszra jellemző egyéb városokhoz képest minőségileg is eltérő, más városként jelenve meg. Az ehhez vezető, sokfelé szétágazó és végül is rendkívül komplex folyamatot alapvetően a termelőerőknek a polgári forradalom felé tartva egyre gyorsuló és kivált azután, már felszabadulva gazdagon kibontakozó fejlődése határozza meg azáltal, hogy egyrészt kibontakozása során egyre nagyobb számú központi funkciót igényel és teremt meg, másrészt e folyamatnak nyomán megnöveli részint a városias központok, részint ezek népességének számát is. Ez a folyamat azután máris szükségszerűen iktatja be a városfejlődés legfontosabb elemeinek sorába a tulajdonképpeni műszaki urbanizációt: a város építésének technikai problémáitól kezdve a közszolgáltatások technikai-szervezési megvalósulásáig, - éppúgy, ahogy ugyanez a fejlődés terjeszti ki hallatlan mértékben a város mint közösség által ellátandó, az infrastruktúra kiépítésével és fenntartásával összefüggő igazgatási és szervezési funkciókat, és növeli nagyra a városi gazdálkodás feladatköreit. Ennek a fejlődésnek előrehaladtával a termelőerők fejlődésétől elválaszthatatlanul fejlődő munkamegosztás egyrészt a városi társadalmat egyre jobban differenciálja: széttagolva azt, de másrészt új és bonyolultabb kapcsolatokat is teremtve annak különböző tagjai között, mindezeknek során végső soron eljuttatva a városi társadalmat új típusú belső ellentéteinek rendkívüli kiélesedéséhez is. 5. Mindebből világosan következik, hogy a modern városodásnak a régihez képest ilyen minőségi átváltozása szükségképpen kell, hogy újfajta megközelítést követeljen attól a történésztől is, aki az új- és legújabbkor történetének kutatása keretében ennek a modern városiasodásnak, városfejlődésnek problémáit kívánja feltárni és bemutatni. Ebben a kutatásban a történész már nem támaszkodhat egyszerűen csupán arra a hagyományos ismeretanyagra és azon módszerekre, melyek a korábbi időszakok városának kutatásához, feltárásához még elégségesek, megfelelőek voltak. A modern város központi funkcióinak értékeléséhez, a munkamegosztás ezekből kinövő új szerkezetének, reális kapcsolatainak felméréséhez a mindezt mozgató gazdasági fejlődés adekvát ábrázolásához modern közgazdaságtani ismeretekre van szüksége. A városi társadalom ennek nyomán kibontakozó sokféle kapcsolatainak, gazdag differenciálódásának feltárásásához, a társadalom meghatározott magatartásformáinak rendkívül kiterjedt, politikától kezdve az emberi együttélés szabályain keresztül egészen a kultúráig terjedő területén segítségül kell hívnia a modern szociológia módszereit. A város egyre bonyolultabb műszaki urbanizációjának megértése, helyes értékelése, az ezzel kapcsolatos igények realitásának és megvalósításuk helyességének elbírálása ugyanakkor részint bizonyos műszaki, részint kifejezetten igazgatási-igazgatásszociológiai vagy jogi ismereteket, és ismét mindezek közgazdasági vetületének