Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Vörös Károly: Az új- és legújabbkori várostörténetírás utolsó évtizedei - különös tekintettel a Kaposvár tanulmánykötetre

ismeretét, végül pedig az így jelentkező problémák közötti eligazodás képességét igényli. És legvégül: tekintettel arra, hogy a kor városfejlődése egyre nagyobb tömegekre terjed ki - nemcsak a városhatáron belül, de egyre inkább és egyre közvetlenebbül érintve a városhatár külső oldalán elhelyezkedő, egyre szélesedő agglomerációs övezet népességét is -, a várostörténésznek meg kell ismerkednie az e fejlődést tükröző, ilyen módon egyre tömegesebbé váló források teljességükben immár megragadhatatlan és feldolgozhatatlan tömegű adatainak megfelelő mintavételek által, s az ezek kialakításához szükséges matematikai, statisztikai módszerek alkalmazásával történő megragadásának elvi és módszertani kérdéseivel is. II. i. A modem városfejlődés ilyen rendkívül komplex, sok ágból összefonódott menete, melyben a történeti folyamat ágazatai közül a múlt század folyamán talán legelőször váltak észlelhetőkké a sajátlag a jellegzetesen a polgári korszakra jellemző elemek, indokolja azt, hogy a történettudomány először a város és ezen belül is a modern város történetének kutatásánál volt kénytelen tudomásul venni a történeti folyamat gazdasági és társadalmi meghatározottságát és ennek megfelelő kutatási módszerek alkalmazásának szükségességét. Nem véletlen ugyanakkor, hogy Magyarországon, ahol a modern városfejlődés kibontakozására és így annak észlelésére is csak bizonyos fáziskéséssel került sor, az ezzel kapcsolatos módszertani problémák észlelését pedig a társadalom és a történetszemlélet erős feudális hagyományai még külön is késleltették, gazdasági és társadalmi szempontok bevonására és még kevésbé ezek szerves beintegrálására az új- és a legújabb korral foglalkozó várostörténetírás hatáskörébe szinte a felszabadulásig nem is került sor. Ennek folytán azonban az utolsó évtizedek városfejlődésének ábrázolásából már hiányzott a mélyebb problómalátás és ennek következtében az igény is új módszerek kidolgozására. így egészen a felszabadulásig a kapitalista kor városának ábrázolása általában megmaradt a fejlődés eseményeinek mintegy krónika szintű regisztrálásánál, ennek során elég mechanikusan elválasztva egymástól a gazdasági, vagy a műszaki fejlődés vonalait és eredményeit, s a bontakozó modern városi társadalom bemutatását, - bár ennek szakszerű elemzésére (legjobb esetben néhány fundamentális statisztikai adat közlésén túlmenően) általában nem is tett kísérletet. Ez annál is sajátosabb volt és a színvonalas történeti érdeklődés hiányát annál inkább érzékeltette, mert ugyanakkor az e fejlődés rekonstruálásához és akár országos méretű összehasonlításához szükséges legfontosabb, rendszeresen összeállított forrásanyagok már nem hiányoztak. Gondolunk itt nemcsak a népszámlálások egyre részletesebb és egyre elmélyültebb elemzést lehetővé tevő sorozatára, hanem az olyan, mai napig felül nem múlt részletességű és mélységű statisztikai dokumentációra, mint amelyet 1912-ben a Thirring Gusztáv szerkesztésében megjelent A magyar városok statisztikai évkönyve című összeállítás nyújtott a történeti államterület 27 törvényhatósági jogú és ni rendezett tanácsú városának 183 statisztikai táblán megannyi szempontból vizsgált viszonyairól a magyar várostörténeri statisztika kellően még mindig ki nem használt alapvető forrásaként. így azután a modern városnak mint a hagyományos városmodell keretein túlnyúló jelenségnek is az észlelése nem is a történészek, hanem a gyakorlati em-