Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
hogy „600 000 fogoly ki lévén adva, s miután abból vissza igen keveset adnak, mert a gazdák az őszi munkákra megtartják a jónak bizonyult olcsó munkaerőt, újabb kiadható foglyokra nem lévén kilátás . . ." 53 Majd közölték azt is, hogy a foglyok között aligha találnak kézműveseket, mert azokat már kiadták a katonai üzemeknek és a hadfelszerelési gyáraknak. Az igazgató kezdetben 200 hadifogoly kérelmezését tervezte, de tekintettel arra, hogy nehéz megkapni a foglyokat és a munkások közül is egyre többen teljesítenek katonai szolgálatot, végül is 300 embert kért, amelyből azonban csak 197-et utaltak ki. A mezőhegyesi cukorgyár 1915 őszén a kaposvári cukorgyártól hadifoglyok és szakképzett munkások átengedését kérte. Kladnigg a feleslegessé vált 50 hadifoglyot felajánlotta, a szakképzett és egyéb munkások toborzását azonban reménytelennek tartotta, mert szerinte ,,czek az emberek nem mennek messzebb munkára, mint ahova valamelyik családtag naponta ételt vihet nekik, tehát csak a közelbe". 5 ' 1 A központ szerint a feleslegessé vált hadifoglyokat semmiképpen sem szabad a fogolytáborba visszaküldeni, inkább a téli hónapokban is foglalkoztassák őket, hogy „a koratavasszal tervbe vett mezei vasút kiépítését teljes erővel megkezdhessék". 50 így a kaposvári béruradalom területei - Galambos, Kaposfüred, Aszaló, Répás, Rácegres táblái - a hozzá tartozó helyiérdekű vasutak cs a mezei vasút révén közvetlen összeköttetést kapnak. A mezei vasút jelezte a cukorrépa-terület jelentős növekedését, a háborús viszonyok közepette ugyanis a cukorgyár nem tudta répaszükségletét idegen termelők révén biztosítani. Az 1915 telén jelentkező üzemzavarok is növelték a munkaerő-gondokat. A gyár vezetői attól tartottak, hogy a munkások elszélednék, „mert éppen a gyár szomszédságában Kaposvárott... 100 barakkot építenek fertőző betegek részére". 00 Kladnigg az általános helyzetet elemezve megállapította, hogy a kilátás kétségbeejtő, mert a munkásviszonyok, az időjárás, a takarmányhiány, a rossz utak, az igaerő megcsappanása, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a várható kevés répatermelés rossz körülmények között kerül feldolgozásra, igaz, hogy „az egész országban, más gyárak is állandóan üzemszünettel, napi két-három ezer q-ás feldolgozással laborálnak". 5 ' Ennek ellenére az orosz foglyokra mindenképpen szükségük lesz és ha más munkát nem tudnak adni nekik - míg a répa nagy része megérkezik - zsákoltatják a 100 kg-os csomagolásban lévő homokcukrot. Hasonló gondokkal küszködött a mezőhegyesi cukorgyár is, amely 1916. január 28-án a központon keresztül a kb. 150-180 feleslegessé vált orosz hadifoglyot a kaposvári bérletnek vasútépítéshez felajánlotta. A fogolytáborba őket sem akarták visszaküldeni, mert „ezek a foglyok gyárunkban már bizonyos kiképzésben részesültek és így minden esetre jobban lesznek majd használhatók, -mint az új emberek"." 8 A mezőhegyesi cukorgyár ajánlatát nyilvánvalóan olyan szándékkal tette, hogy szükség esetén a foglyokat bármikor visszakérheti. A bérlet azonban elutasította a foglyok átvételét, mert az uradalomban nagyobb szabású munka csak március végén és április elején kezdődött. Havonta ennek a fogolycsoportnak kereken 9000 koronába kerülne az élelmezése és ellátása, tehát két hónap alatt 18 000 koronába, írták a központnak. 59 Végül is a felajánlott foglyokat a kaposvári cukorgyár átvette, mivel a Sarkadról igényelt hadifoglyok nem érkeztek meg. A cukorgyár igazgatója 1916 tavaszán a mezőgazdaság krónikus munkaerő-hiányát látva joggal tartott attól, hogy a karbantartás és az előkészületi munkálatokról elviszik majd a hadifoglyokat. Ezirányú észrevételét a központtal többször is közölte, és a baranyavári cukorgyár példájára hivatkozva azt
