Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Takács Éva: Az osztatlan tulajdonban lévő paraszti erdőbirtokok igazgatása az állami felügyelettől az állami kezelésig

ügyelő figyelembe véve a birtokosok érdekeit, de különösen az üzemtervek beadásának sürgető határidejét, már 1882-ben azt javasolta, hogy hivatalból nevezzenek ki járási és községi erdőtiszteket. Ezt a javaslatot azonban a közigazgatási erdészeti bizottság ülésén elvetették, ,^mert az erdőtörvény 18. §-a értelmében az ütemterv beadására kiszabott 5 év még el nem érkezvén a jelzett határidő bekövetkezte előtt illető erdőbirtokosok terhére az erdőtörvény 23. §-ához képest erdőtisztet kinevezni magát ezen bizottság még hivatva nem érzi".

28 1884-ben, amikor az erdészeti albizottság már semmilyen indokkal sem térhetett ki a kérdés megoldása elől, a kerületi erdőfelügyelő javaslatot terjesztett elő és tervezetet készített a megyében szervezendő járási erdőőri kerületekre vonatkozóan. A tervezet értelmében a járási főerdészek a közigazgatási hatóságoknak volnának alárendelve és a saját járásukban alkalmazott erdőőri személyzetnek elöljárói lennének. A rájuk bízott erdőkben ellátnák a gazdasági teendőket és elkészítenék a rendszeres gazdasági üzemterveket. Az erdőfelügyelő véleménye szerint három főerdészi kerületet kell szervezni: I. a szigetvári főerdészi járást, melyhez a szigetvári és nagyatádi főszolgabírói járás; 2. az igali főerdészi állást, amelyhez az igali, a kaposvári és a tabi főszolgabírói járás; valamint 3. a marcali főerdészi kerületet, amelyhez a marcali, csurgói és lengyeltóti közigazgatási járás tartozna.

29 A tervezetet elfogadták, a meghirdetett állásokat azonban - megfelelő jelentkező híján - nem sikerült betölteni. Ekkor a közigazgatási bizottság a miniszterhez fordult segítségért, aki hozzájárult ahhoz, hogy a volt úrbéres erdők kezelését az államkincstár elvállalja.

30 Miután a vármegye törvényhatósági bizottsága a miniszteri döntést az 1885 februári közgyűlésén elfogadta, az ügy további szervezését az erdészeti albizottságra bízta. Az erdőterületek felmérésével és a fizetendő illetmények arányos elosztásával azonban még hosszú idő telt el, s ennek következtében az erdészeti albizottság és az államerdészet közötti szerződés megkötésére csak 1888-ban került sor. A megkötött szerződés

31 4. pontja értelmében a kinevezendő erdőtisztek személyét és székhelyét az erdészeti albizottság véleményének meghallgatása után a földművelésügyi miniszter jelölte ki. Ennek megfelelően három erdő gondnoksági kerületet alakítottak ki: az elsőhöz - Kaposvár székhellyel - a kaposvári és szigetvári járás tartozott, a másodikhoz az igali, a tabi és a lengyeltóti járás, az erdőgondnokság székhelye pedgi Igal lett, a harmadik kerület a marcali, csurgói és nagyatádi járások területére terjedt ki, székhelyül Nagyatádot választották.

32 (Az ekkor elfogadott szakigazgatási szervezet alapjául szolgált az 1898. évi 19. tc-ben törvényesen is megerősített szakigazgatási apparátusnak.) Arról van tehát szó, hogy az 1888-ban megkötött szerződés értelmében, állami szolgálatban lévő szakértő erdőtisztek látták el az erdőkezelés feladatát azoknak az erdőknek egy részén, amelyeket az első erdőtörvény a szakszerű erdőkezelésre kötelezett. Mégpedig a szerződésben tételesen felsorolt és összesen 18 354 kat. h. 1418 •-ölnyi községi és volt úrbéres közbirtokosságok kezén lévő erdőkben. Mivel azonban a megfelelő szintű erdővédelem és erdőgazdálkodás más erdőbirtokon sem volt biztosított, az 1898:19 tc. kiterjesztette az állami kezelést az első erdőtörvény 17. §-ában állami felügyelet alá helyezett összes erdőkre, így a kis- és nagyközségek, valamint a vagyonközösségek tulajdonában lévő erdőkre, a volt úrbéresek tulajdonába az úrbérrendezés alkalmával erdő- és legelőillctősségként átment közösen kezelt erdőkre, a törvényhatóságok, törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok tulajdonában, az egyházi