Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez
Sztank, Szentmihály és Kohány falvaknak. A Tibold nemzetség kétségtelenül német eredetű, hazánkba kerülésének idejét és módját homály fedi. 3 " 5 Kétségtelenül ők alapították a babócsai Szt. Miklós apátságot, amely így nemzetségi monostornak tekinthető, a zselicszentjakabihoz hasonlóan. 336 Ahogy a nemzetség eredete nem tisztázott, úgy kihalásának körülményei sem teljesen ismertek. A babócsai terület, mely egészben maradt, 1369-ben már nem az övék, és birtokosait újra csak 1395-től tudjuk folyamatosan követni. A lábodi birtok szétesett, zömmel kisbirtokosok kezére került, Szentmihálynak, Rinyaszentkirálynak például 5-6 földesura is volt. Érdekes, hogy semmiféle egymás közötti perről nincs tudomásunk. A déli részt (Pácod, Németiszeg, Sztank stb.) a Hahóti család örökölte, folyamatos birtoklásuk a 16. század közepéig kimutatható. Északon a királynéi birtokot Zsigmond számolta fel, Atád és környéke a Batthyányak kezére került, a keleti oldal (Henész, Simonfalva) pedig a Gordova-i Fanchy családé lett. Ugyancsak Zsigmond korára esik a Marcali család felemelkedése és térhódítása területünkön. A Babócsától délre fekvő Dráva-vidék egységes birtokká szerveződését 1417-ben tekinthetjük befejezettnek, ekkor kerültek Marczali Dénes kezére a volt segesdi uradalom maradványai. (Barcs és környéke.) Tőlük 1474-ben a Báthoriak örökölték, majd a 16. század második felében a Nádasdyak vették át a török kézen lévő, szinte teljesen elhagyott vidéket. A Nádasdy család az 1671-es felségsértési perig volt itt földesúr, a kincstár kezére került birtokok egy részét 1677-ben Széchenyi György vette meg, maradékait ideiglenesen német családok kapták (Rindsmaul). A Rinya-vidék középső folyása vidékén elterülő falvakat birtokosaikkal együtt a végvári harcok elsöpörték. A 17. század végéig, a török végleges kiűzéséig, az összeírások a megmaradt településeket Babócsa várához sorolták, egészen Segesd vidékéig. A 17 század folyamán csak névleges új birtokosok (Czindery, Hunyady, Ninczky stb.) csak az 1670-es évektől vehették ténylegesen át tulajdonukat. Vidékünk a középkorban kívül esett a nemzetközi és országos útvonalak köréből, de már a 12. században biztosan létezett egy regionális útvonal, mely Pécsről vezetett a Dráva-parton Ausztria felé, és az élőállat-export fontos útvonala volt.' 1 "" Közben területünkön érintette Aranyost, Komlósdot és Babócsánál lépte át a Rinyát. Fontos közlekedési útvonal volt, jelentőségét egészen a múlt század végéig megőrizte, amikor is postaútként használták. Babócsa gyors fejlődését minden bizonnyal helyzeti energiájának köszönhette. A középkorban a Rinya itt torkollott a Drávába, fontos révátkelőhely volt, ezenkívül birtokközpont. Oppidumnak először 1434-ben mondják. Gyors gazdasági fejlődése töretlennek mondható, központi jellege tette lehetővé, hogy a 16. században végvárrá fejlődjék. A harcok következtében a város maga elpusztult, szerepét a vár vette át. 1696-ban újra possessióként említik, a 18. század közepén érte el ismét a mezővárosi rangot. Hasonló helyzetben volt Atád is. Szintén átkelőhely, közlekedési csomópont volt. Utjai közül kétségkívül a legjelentősebb a Kanizsa-Szigetvár közötti vámkerülő út, mely itt kelt át a Rinyán, és végül szintén vámhely lett a 14. században. 3 " 8 Ezenkívül déli irányban, Babócsa felé is vezetett egy kisebb jelentőségű út. 9 Bár várossá nyilvánító oklevele nincs, és az írásos források következetesen possessiónak mondják, mégis azt kell mondanunk, hogy az 1475-ös királyi oklevél, mely országos vásárjoggal ruházza fel, és mindenkori földesura joghatósága alá helyezi, mezővárosi kiváltságokat jelentett számára. 300
