Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
gok további intenzív bővítését. A telekszám ezután már stagnált, mivel a gyapjúkonjunktúra idején a majorsági legelőterületek gyors kiterjesztése lényegesebb volt, mint a korábban szükséges robotos munkaerő növelése. így ennek jelentősebb emelésétől elálltak, s inkább az úrbéri kötöttségek nélküli zsellér munkaerőt alkalmazták az igényesebb munkát megkövetelő állattenyésztésre berendezkedett majorságokban. A Kapós mente egész XIX. század eleji fejlődése, a birtok - és birtoklási viszonyok egészében nem adnak eltérő képet az általános megyei fejlődéstől, csupán azt közel másfél-két évtizedes lemaradással követik s ez az időbeli eltolódás bizonyos egyedi fejlődésbeli sajátosságokat takar. A konjunkturális birtokgyarapítás 20-as évekbeli stagnálásával párhuzamosan a Kapós mentén az intenzív telekgyarapítás időszaka bontakozott ki. Míg 1812-ig a megyei telekállomány 30%-kal nőtt, vidékünkön ez al'g haladta meg az i%-ot, bizonyítva ezzel is az itteni, zömében középbirtokok érdektelenségét és részvétlenségét a századelő árugabonatermelésében. A majorsági terjeszkedés a megyeihez képest nem volt túlerőszakolt, s többnyire „csak" az irtott földeket kezdték részben visszaszerezni. 102 A 20-as évekre a megyében lelassuló, majd stagnáló telkesítés időszakával egyidőben a Kapós mentén intenzív telekalkotás folyt. 1812—45 között a megyében a telkek száma csak 62 telekkel gyarapodott, s ebből 41 telket, a gyarapodás 66%-át a Kapós mentén alakították ki. 103 A telkesítés időszakát a 20-as évek elejére tehetjük, amikor is a fellendülő juhtenyésztés kapcsán, a szántóföldi takarmánytermesztéshez szükséges munkaerő biztosítása érdekében folyamodtak a robotszám emelését célzó telekgyarapításhoz. Ezzel párhuzamosan a telekre eső területnagyság folyamatos növekedésen ment keresztül, mivel a telkes jobbágyok száma a telkesítés időszakában a várt növekedés helyett csökkent. 104 A nem jelentős zselléresedés mellett 105 a telekosztódás helyett a telki állomány megerősödésének lehetünk tanúi. Az 1767. évi féltelkes somogyi átlag (0,52) mellett akkor a Kapós mentén közel 3/4 telkes az átlag (0,71) s ezt a magas telki átlagot a jelentős telekszámnövekedés mellett is megtartotta (1844-46-ban 0,71), igaz a telkesjobbágyok számának csökkenése árán. Ekkor már a magas ..népesség miatt gyakran több család élt egy-egy telekhányadon, de igyekeztek megőrizni a közel 3/4-es telekátlagot. 106 A birtokosok földszerzési törekvése csak legvégső esetben irányult a jobbágyi telekállomány csökkentésére, annak is legfeljebb - az állattenyésztés szempontjából viszont talán a legértékesebb - rétjárandóságát igyekezett megrövidíteni. Az elkülönözések és rendezések során a jobbágyi rétillendőséget a lehető legszűkebben mérették ki, azért azt gyakran első osztályba soroltatták. így lett az 1828. évben kizárólagosan harmadosztályú úrbéres rétekből 1844-re közel fele-fele arányban első és másodosztályú rét. Az átsoroltatás során keletkezett különbözetet így elvonhatták a jobbágygazdaságtól, mint azt meg nem illetőt. 10 ' A telekszámnövekedésből adódó többlet robot elegendőnek bizonyulhatott a majorságok munkaigényének kielégítésére. Elsősorban a szántóföldi gabona és takarmánynövény-termesztésben volt jelentősebb szükség munkájukra, már kevésbé az állattenyésztésből adódó munkák ellátására. A majorságok terjeszkedésének gyakorlatilag nem ez állíthatott akadályt - szemben a megyei általános gyakorlattal -, hanem a birtokosok általánosnak tekinthető pénzhiánya. A gabonakonjunktúrából nem részesedett kaposmenti középbirtokosok nem vol-
