Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

A legelők és más mezőgazdaságilag hasznosított földek elfcülönözése tehát többnyire megegyezésekkel történt, a jobbágyoknak és földesuraknak kölcsönös engedményeket kellett tenniük. 4. Állattartás - állattenyésztés. A XVIII-XIX. század fordulóján a mezőgazdaságban jelentkező konjunktúra hatása egészen eltérő képet mutat a szántógazdálkodás és az állattenyésztés területén. A század első évtizedének gabonakonjunktúrája - mint láttuk - nem hozott egyértelműen prosperitást a kaposmenti birtokok számára. Egyes nagyobb, vagy „pallérozottabban" vezetett úri birtokok ugyan megkísérelték majorságok kialakítását, de ha ez sikerült, akkor is megmaradtak a korábbi hagyományos gazdálkodási és művelési mód mellett. A középbirtok a szántóföldi termelés fokozásával sem igen tudott túllépni a korábbi termelési kereteken. Ha a gabonakonjunktúrát a szántóművelés területén a termelés módja, a rossz közlekedési viszonyok és távoli piacok miatt nem is tudták a birtokosok ezen a vidéken kihasználni, most már a majorság alapjaival a 20-as években fellendült nemzetközi gyapjúkereskedelemben igyekeztek kárpótlást keresni.'

1 Az országosan is fellendülő uradalmi állattenyésztéssel szemben a másik oldalon a paraszti gazdaság rendkívül szegényes állattartását rekonstruálhatja a történeti kutatás, amely - talán az alföldi nagyhatárú falvak kivételével - hanyatlásnak indult, éppen részben a nagybirtokosok állattenyésztésének fokozódó súlya hatására. Az állattartás - és ezen belül az okszerűbb juhtartás és tenyésztés - fellendülése, a gabona szántón belüli részarányának csökkenése, az uradalmi és jobbágyi érdekek összeütközése az állattartást biztosító legelőkön (és később a réteken) a XIX. század első felének egymással szoros összefüggésben álló láncolatát képezte. Az összefüggések vizsgálatát nagyban megnehezíti, hogy míg a jobbágyi adózás alapjául szolgáló szántók és rétek összeírásáról nagyjából megbízható adatokkal rendelkezünk, ez az állatállomány esetében szinte hasznavehetetlen. Míg a megye 1848 előtti úri birtokainak nagyságáról, használatának arányairól is rendelkezünk adatokkal, addig az uradalmak állatállományát semmilyen rendszeres megyei összeírás nem őrizte meg, csupán néhány uradalom részleges összeírásából és szórványadatából tájékozódhatunk. Annyit azonban biztosan megállapíthatunk, hogy a századforduló utáni időszakban is megyénkben - mind az uradalmi, mind pedig a paraszti gazdaságban - az állattenyésztés kapott hangsúlyozottabb szerepet. Somogy sajátos természeti adottságai, igen rossz közlekedési viszonyai miatt szinte egyedül ennek révén tudott bekapcsolódni az ország gazdasági vérkeringésébe. A távoli piac éltető hatása az állattenyésztés területén jobban érvényesült, mint a szántóföldi gabonatermesztésben: az állatot jelentősebb veszteség, vagy minőségi romlás nélkül lábon lehetett hajtani az értékesítés helyére. Ezért képezte az uradalmi bevételek egyre jelentősebb hányadát és a jobbágyi gazdaság sokszor egyetlen bevételi forrását. Az 1810-es években intenzív gabonatermesztés folyt, függetlenül a konjunktúra hatásától is. A takarmánynövények még jelentéktelen mennyiségével párhuzamosan az állatok ridegtartása a jellemző. Ebből következett, hogy nem fordítottak különösebb gondot az állatállományra, nem találkozunk az állomány