Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
tisztaságát növelő kiválogatással, okszerű szaporítással, gondozással, nemesebb fajták behozatalával. A rossz minőségű legelőkön és ugarlegelőn tartott és az alig, vagy sehogy sem gondozott rét szénájával szűkösen átteleltetett állomány minőségi szintje is alacsony volt. Megoszlását, különbözőségét mutatja, hogy míg a jobbágygazdaság az igaerőt biztosító vonós és rideg marhát tartja, addig az uradalomban az ekkor is nagyszámú juh mellett jelentős fejősmarha állományt tartanak. 72 Az állattartás jellemzője a külterjesség, még azokban az uradalmakban is, ahol bizonyos szelekció már a század elején megindult a különböző fajok tartásában, vagy pedig a tenyészállomány továbbvitelében. A megye néhány nagyobb uradalmában a XVIII. század végén bekövetkezett határhasználatrendezés után már a majorság kiépítéséhez láthattak. A majorságok kialakításában döntő szerep jutott az állattenyésztésnek, mivel a legkisebb élő munka ráfordítással itt lehetett leginkább közvetlenül javítani a gazdálkodási módon. A majorsági földállomány növelésével párhuzamosan gyarapodott az állatállomány; a mennyiségileg is növekvő saját használatú föld a megműveléséhez szükséges igaigény emelkedésével az igás (tinó) gulyaállomány gyarapítását követelte meg. A Hunyadyak és a Széchényiek somogyi uradalmaikban már a század első évtizedében nemesítették a szarvasmarha- és juhállományt, s az ugyan még általános ridegtartás mellett már megjelennek a téli és nyári istállók is.' J Az istállózásra való áttéréssel az állattenyésztés fokozódó mértékben szorult rá a szántógazdálkodás terményeire, de a réteken termett takarmányra is. Az uradalmi szántógazdálkodás már említett jelentős takarmánynövény termesztése is ezt a célt szolgálta, de nagyobb mértékben csak a 20-as években jelentkező gyapjúkonjunktúra hatására terjedhetett el. A gazdálkodás szintjének emelkedését jelezte és az állattartást szolgálta a háromnyomásos művelési rendszer megtörése, az ugar és a tavaszi nyomás részben takarmánynövényekkel való bevetésével. A takarmánynövények térhódítása, a réteken megindult vízszabályozási munkálatok együttesen az állattartás növekedését segítették elő, de igazán nagy lökést a gyapjúkonjunktúra gyors fellendülése adott. Ez viszont a század első relének súlyos gazdasági-társadalmi problémáját teremtette meg, mert a jobbágyok rovására a földesurak a közlegelőket fokozatosan „kisajátították" az uradalmi állatok, elsősorban is a birkanyájak számára.' 4 A legelők mellett - az istállózás terjedésével, az átteleltctcndő állomány növekedésével - a rétek jelentősége fokozatosan emelkedett, s területi kiterjesztését jelentősebben csak a patakok, folyók mocsarainak lecsapolásával oldhatták meg. A 20-as évektől gyarapodó vízrendezéseket - a sok más összetevő mellett - tehát mindenekelőtt az állattenyésztéshez szükséges rétállomány nevelése érdekében szorgalmazták. Az állattenyésztésnek a majorságéi kialakításában játszott jelentős szerepe csak fokozódik a juhtenyésztés gyors előretörésével. Azok a birtokosok, akik a gabonakonjunktúrába nem tudtak bekapcsolódni, a juhtenyésztés által nyújtott új, kedvezőbb lehetőség hatására tértek át a robotgazdáikodásról a már bérmunkát is alkalmazó majorsági termelésre. A juhtenyésztés magas haszna segítette ezt elő, 7 ° s a gyapjúértékesítés lehetőségét kihasználva más állatok tenyésztése e mögött általában messze lemaradt. A majorságok kiépítése, a juhtenyésztés fellendülése már kedvezően érintette a kaposmenti uradalmi gazdálkodást is. A piac távolsága itt kevésbé gátolta az értékesítési lehetőséget, mint a gabonánál, hiszen a gyapjúkereskedők a ter-
