Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
nem mondott róla. A jobbágyi, szinte tetszőlegesen kimért és kiosztott legelőn kívül lehetőséget adott gyakran korlátlan nagyságú legelők szerzésére. Az országosan meghatározott 4-22 hold értékek között nagyjából a fele mennyiségben adták ki Somogyban a legelőjárandóságot, általában 6-15 holdas szélső értékkel, ami csak valamivel nagyobb szóródású az országos átlagnál. 60 Még az úrbéri törvények megjelenése előtt - valószínűleg Schmidegg itteni 1/8 közbirtokosi részén, kiindulva Berki példájából - a mosdósi jobbágyok az elkülönözésért folyamodtak a vármegyéhez a közbirtokosok szaporodó állataira és egyéb legelőbeli megszóríttatásukra hivatkozva. 0 ' Az elkülönözési per csak 1841-ben zárult le, a közbirtakosök előzőleges megegyezésével. Ennek az eredménye a jobbágyságra nézve már nem volt olyan egyértelműen pozitív, mint Berki esetében. A birtokosok az úrbéri törvények által biztosított lehetőségeket kihasználták és a jó minőségű földekről sikerült is a mosdósiakat részben kiszorítaniuk; a Kapós kiszárított berkében adták ki legelőjük egy részét, bár még mindig ez volt annak jobbik hányada. Telkenként a berekben nyolc holdat adtak gyeplegelőként, igaz csak 76 1/2 hold nagyságban. A legelő zömét kitevő 206 1/2 holdat pedig erdei legelőként mérték ki, telkenként kb. 9 hold nagyságban mint mondták -, egyéb legelők hiányában. 08 A későbbi eikülönözések során is nagyjából hasonló mértékben adták ki a kizárólagosan jobbágyi használatba kerülő legelőket. Csornában ugyancsak öt holdat szándékozott az uradalom a Kapós berkéből legelőként biztosítani, de a község panaszára és 10 holdas telkenkénti követelésére ettől elállott és 7 4/6 holdnyi gyeplegelő telki járandóságot méretett ki. Batéban ezzel megegyező nagyságú gyeplegelőt mértek ki, s ezenkívül csak Kaposkeresztúr közelítette meg 15 1/2 holdnyi, kizárólagosan erdei legelőjével. 09 Szabadi földesurával, Batthyány Kázmérral nem terelte peres útra az elkülönítést, hanem az 1847-48. évi örökváltságát megelőzően 1840-ben elkülönözési egyezséget kötött. Az egyezség első pontjában - mint a legfontosabbat - a legelőkérdést rendezték. A 158 hold legelőből 37 holdat a Kapós hajdani berkéből mértek ki, 17 hold erdő, a többi gyeplegelő volt. A jobb minőségű berekben 8 holdat, míg másutt 10 holdat számítottak telkenként.'" A megegyezéses alapon kötött szerződés kedvezőnek volt mondható, mert - Berkihez hasonlóan - itt is a jobbágyok kérése és bemondása alapján lett kiadva az akkor jónak mondott jobbágyi legelő. A Szabadiban végrehajtott sikeres elkülönözés előzménye és alapja lett a község örökváltsági szerződésének, amely 1847. január i-i hatállyal már a Helytartótanács elé került. A legelőkérdés vizsgálata a gyér adatok következtében - mint láttuk csak néhány kérdésre tud, meglehetősen esetleges választ adni. Annyi azonban leszűrhető, hogy az országosan és a megyében is általánosan jelentkező legelőbeli korlátozás a Kapós mente vidékén tompítottabban jelentkezett. Részben a legelőterületek igen alacsony hányada miatt, részben pedig amiatt, hogy a rétek viszonylagos bősége következtében az uradalmi állattartás fokozódó mértékben tért át az istállózó tartásra. Az 1836 utáni legelőelkülönözések sem jelentettek nagyobb arányú legelőkorlátozásokat, mivel a rendezések lényegében alig érintették a korábban is túlsúlyú jobbágyi legelőket. Az uradalmi belterjesség fokozódására utal az is, hogy a néhány úrbéri rendezés és elkülönítés után is a gyeplegelők több mint 60%-a az úrbéresek kezén maradt, nem is szólva az 1848-ban használatukban összeírt erdőkben (kb. 32%) található legelőterületekről.
