Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
teljes elkülönözését. Ezzel a perfelvétellel a keresztúriak követték a Batén lakó jobbágyok által elindított regulációk sorát, amelynek révén 1836 előtt már néhány kaposmcnti községben regulációs úton kísérelték meg a jobbágyi és uradalmi legelők rendezését és elkülönözését. Nem kis gondot jelentett a jobbágyi legelők biztosítása, különösen azokban a falvakban, ahol nem volt jobbágyi használatban erdő (Attala, Toponár), de akkor sem volt problémamentes, ha tisztán csak erdőben tudták kimérni a legelőillendőséget (Kaposújlak). Ehhez járult még a legelőnek beszámított, de a telekszámhoz kiadott mennyiségtől független tarló- és a sarjúbetakarítás utáni rétlegeltetés. A megegyezések és regulációk során általában 9-10 holdnyi legelővel számoltak telkenként, de tovább növelte a problémát a növekvő számú zsellér és urasági cseléd legelőilletménye is. Kaposújlakon 9 hold erdei legelőt adtak ki i824-ben ,! ' telkenként számítva, összesen 166 1/2 hold nagyságban. Attalában tizet szándékoztak kiadni kizárólag gyeplegelő formájában, de erre nem került sor, mert mint az uradalom megjegyezte; ,,. . . mostan nincsen annyi. . Batéban 8 3/4 holdas telki átlagban 148 holdat mértek ki, de ezzel egy időben az addigi közös külön ökörlegelőből a jobbágyokat kisemmizték, csakúgy, mint erdei legelőjük egy részéből;' 1 Az úrbéri rendezések így semmiképpen sem szolgálhatták a jobbágyság érdekeit, de legalább részben elvégezték - ha az uradalmak hasznával is - a legelők elkülönítését. Nem így Kaposkeresztúron, ahol az úriszéki döntés továbbra is közösnek nyilvánította a legelőket. Mint láttuk, az elkülönözéseknek - vagy a korabeli terminológiával inkább nevezzük regulációknak - csupán részleges eredménye lett, mert az erdei és a tarlólegcltetcs továbbra is közös maradt. Egysedül Berkiben sikerült végrehajtani a legelők teljes elkülönözését i827 j ben és ehhez a határ teljes felmérésén túl birtoktagosítás is járult. Az elkülönözés és tagosítás itteni egyedüli sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a birtokos, gr. Schmidegg József jobbágyai követelésének engedve, bizonyos engedményeket tett, de ezzel módja nyílott a korszerű gazdálkodás területi keretcinek megteremtéséhez is. b2 Jobbágyai kérésének részbeni figyelembevételével adta ki a korábbinál jelentősen nagyobb legelőilletméayüket, 40 1/2 telekre 644 1/8 holdat, azaz telkekre számítva 16,5 hold nagyságban. 63 Ez jóval magasabb más községek telkekre átszámított legelőjénél, de a teljes elkülönítéssel már megszűnt a közös tarló, illetve részbeni erdőlegeltetés is. w A Berkiben lezajlott legelőelkülönözés közel egy évtizeddel megelőzte a törvény létrejöttét, s került így a község viszonylag kedvező legelők birtokába. Az 1832-36-os, legelőkre vonatkozó úrbéri törvénycikk (VI. tc. 3. §) már nem ígért kedvező végrehajtást a jobbágyok számára. Legelőjük fogyatkozása vagy rossz adottságai miatt kezdeményezhettek ugyan pert, azonban a törvény értelmében a rendezés nemigen történhetett birtokosok kárával. Törvényesítve lett tehát a legelők korábbi birtoklásának gyakorlata, beleértve a jogtalan elsajátítást is, mivel a törvény meglehetősen alacsonyra szabta a jobbágytelki legelőillendőséget, függetlenül a jobbágy gazdaságának szükségletétől, erejétől vagy bármilyen más tényezőtől. 63 így a törvények még azokat a birtokosokat, vagy uradalmakat is az adott lehetőségek gyors kihasználására ösztönözték, akik esetleg nem voltak berendezkedve a nagyüzemi gyapjútermelésre, vagy a jelentősebb álattenyésztésre. A törvény ugyanis biztosította a legelők elkülönített használatát még ott is, ahol korábban nem használt legelőket a birtokos, hacsak önként le
