Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
A legelők nem kerültek összeírásra sem a dicalis tabellákban, sem a regnicolanis összeírásban, de nem találhatók meg más megyei összeírásokban sem. Így nagyságukra vonatkozó adatokkal csak a rendezéssel vagy peresítéssel kapcsolatos iratokból következtethetünk, majd a hat községben lezajlott, vagy folyamatba tett elkülönözési perek, valamint néhány korábbi úrbéri rendezés forrásanyaga nyújthat némi támpontot."' 1 Ügy tűnik, hogy a legelők meglehetősen szűkös volta ellenére a XIX. század tizes éveiig különösebb probléma nem volt az uradalmak és a jobbágyfalvak között. Nem akadtunk korábbi vitás vagy panaszos ügyekre vonatkozó jelentősebb iratok nyomára. Annyit megállapíthatunk, hogy hasonlóan a korszak gazdálkodásának általános képéhez, itt is a hagyományosan fennmaradt közös, tagosítatlan - általában a község leggyengébb talaj adottságú, s más hasznosításra többnyire alkalmatlan, trágyázással nem javított - földjein legeltettek s az egyetlen megszorítás talán az ún. ökörtilos lehetett. A legjobb legelőkön tartott igavonó állatok elkülönítése ekkor még mind az uradalmak, mind pedig a jobbágyság igavonó állatainak megkülönböztetett tartását szolgálták, s szorították még gyengébb helyre a hagyományos tartású gulyamarhákat. E közös legeltetési mód hátrányos volt - függetlenül az állatállomány nagyságától - mind a jobbágyi, mind pedig az uradalmi állattartásra. Az ugar és a tarló időszakos közös legeltetése továbbra is megmerevítette a hagyományos állattartást. Mindaddig azonban különösen nem érezték ennek a hátrányát, amíg új és a gabonatermesztés további növelésétől - vagy egyáltalán piacra való termelésétől - már nem remélhetett jövedelemszerzési mód nyílott meg a birtokosok számára, az állattartás és ezen belül is a juhtenyésztés. Az állattenyésztés hagyományos jellege miatt azonban a gyarapodó állatállomány egyre nagyobb kiterjedésű legelőket foglalt el, s az átteleltetéshez szükséges több takarmányt részben az ugar takarmánynövényekkel való bevetésétől remélték. A legelőszükségletet a közös legelők mind nagyobb arányú elfoglalása révén biztosították, s a szűkülő paraszi állattartás több oldalról is veszélybe került. Egyre gyakoribb már a panasz a jobbágyi legelőhasználat korlátozása miatt, amihez hozzájárult még ebben a korban az uradalmak növekvő szántó, rét és legelőigénye következtében szaporodó úrbéri rendezések sora is. 56 Az általánosan folytatott irtásvisszaváltás, a cenzuális földek visszavétele, a telekcsonkítás okozta problémák mellett így egyre jelentősebb kérdés lett a legelők ügye. A jobbágyi legeltetés mind szűkebb határok közé szorult, s közel azonos problémát okozott állattartásukban a legelők megcsonkítása vagy a megmaradt közös legelőkön többszörösére duzzadó uradalmi állatállomány. 5 ' A jobbágyok legelőinek jogtalan elvétele miatt először Kaposkeresztúr lakói tiltakoztak. Irtásföldjeik visszavétele miatt pert indítottak a birtok árendátora ellen, s az irtásbeli panaszuk kapcsán kérték legelőjük újbóli mérnöki felméretését is, mivel ,,. . . sem vonós sem más rendbéli marháiknak elegendő legelőt nem adhatnak . . .' ,58 Panaszolják továbbá, hogy egy szűk patakvölgybe szorított legelőjükre a községbeli marhákon és hámos lovakon kívül a szomszéd árendások állatait is beengedik, nem is szólva az uraság gyarapodó két nagy oirkanyájáról. A keresztúriak pere eredménytelenül zárult, mert az uradalmat átvevő új birtokos korábban használt legelőjüket elvette s továbbra is közös legelőt méretett ki a község más területein. A földesúr lépésére válaszul a község úriszéken követelte 1824-ben a jobbágyi sessiókhoz tartozó legelők kimutatását és
