Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
hatott olyan jelentős szerepet, mint a megye egyes - főleg a kanizsai piachoz közel eső - nagy uradalmaiban, nem is szólva az ország más területeiről. 18 Az uradalmi szántóföldi gazdálkodás - ugyan gyér forrásra épülő - rövid áttekintése után nem érdektelen a jobbágyi gazdálkodás vizsgálata sem, hiszen az általuk bírt szántó- és egyéb földmennyiség vidékünkön alig maradt alatta az úri birtoknak, s feltétlenül jóval felülmúlta még 1848 előestéjén is a majorsági módon hasznosított úri földek mennyiségét. Jelentősége még csak fokozódik, ha figyelembe vesszük azt, hogy az úri birtokhoz sorolt földek egy tekintélyes hányadát valamilyen címen a parasztság használta még a szabadságharc előtti években is. Az 1804-5. évben végzett dicalis összeírás alapján Somogyban a jobbágyi kézen lévő bevallott szántó mennyiségét 154737 holdban állapították meg, ebből a Kaposmente 16 községére 8122 hold jutott, zömében elsőosztályúnak minősítve. A megye általában közepesnek tekinthető termőtalajával szemben itt valóban jobb minőségű földekkel találkozunk, elsősorban a Kapós völgyétől északra elterülő löszös-homokos területen. A század első évtizedére alig valamivel csökkent az elsőosztályú szántók mennyisége az 1774. évhez viszonyítva, ami inkább annak tudható be, hogy a dica alá bocsátott szántóterület 1774-1804/05 között maga is több mint ezer holddal megkisebbedett. A földek minősége valószínűleg romlott, hiszen talajerő utánpótlásról nincsenek adataink, s ha volt is, elsősorban valószínűleg a zselici oldalon fekvő szőlőterületek jöhettek számításba. 19 Trágyázhatta korábban földjeit a jobbágyság, de a századfordulótól meginduló regulációk, majd az úrbéri perek során a bitokosok ezeket a földeket igyekeztek megszerezni, s így felhagytak az általuk lehetséges egyetlen talajjavítási móddal. A birtokosok egy része igyekezett megszerezni a jobbágyi gazdálkodás során keletkezett trágyát is, cserébe adva a gyakran korábban használt szolgalmi jogokat.' 2 " Míg a megyében az urbárium időszakában az egy jobbágy családfőre jutó szántó nagysága alig haladta meg a 12 holdat, addig a kaposmenti területeken jóval magasabb, 16,2 hold jutott. 21 A megyei egy telekre jutó szántóföld csökkenést a század közepéig adatokkal nem követhetjük, a Kapós mentén ez számszerű adatokra támaszkodva (amennyiben a dicalis consriptio erre módot nyújt) követhető. Az 1767. évi 16,2 hold, egy jobbágy családfőre jutó szántóterület 1794/95-ben 13,i-re csökkent. Az 1804/805-ös összeírás idejében is 13,1 maradt, s ezt megközelítőleg tartotta az 1844/45-ös összeírásig. Ezen időhatárokon belül jelentősen csökkent a bevallott szántók összmennyisége: az 1774. évi 10459 holdról a századfordulóra 8100 holdra, s kb. ezen az értéken maradt továbbra is. Ezzel szemben az egész telekre jutó, az urbárium idején bőségesen kiadott szántó 23,7 hold/telek-ről csak 19,4 hold/telek-re csökkent. Ez követte inkább tehát az általános szántó csökkenést, a telkesjobbágyra jutó csökkenés így a népességszaporulatnak és a vele kapcsolatos kisebb telekaprózódásnak köszönhető, valamint annak, hogy a szántók összmennyisége nem gyarapodott a telekszám növekedéssel párhuzamosan. A szántók csökkenésében részben ugyan a szándékos bevallási eltagadást kell látnunk, de valószínű, hog^ abszolút mennyiségben is csökkent a jobbágyi földterület - talán éppen a századforduló idején folyt regulációk újabb felmérései következtében.
