Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
A-telki illendőséget szinte hiánytalanul kiadták a községekben, viszont az ezeken belüli birtoknagyságok már nagyon különböztek. Míg a szinte szántó nélküli Szentjakabon az egész telekre jutó szántó 2-3 hold körül mozgott, más helyeken (Baté, Berki, Taszár) felülmúlta a 18 holdnyi mennyiséget is. Valószínűnek, s5t biztosnak vehetjük, hogy a legtöbb községben a telki járadóságon felül jelentős nagyságú remanenciát is megműveltek,-- sőt sokhelyütt vita folyt a jelentős irtásföldek jobbágyi használata körül is. Annak ellenére, hogy a Kaposmentén átlagosan majdnem féltelkes jobbágysággal kell számolnunk, ez a megyei, de főleg az országos átlagnál jobb képet mutat. Hasonló a helyzet, ha e vidék jobbágyainak, házas zselléreinek és hazátlan zselléreinek arányait vizsgáljuk. 2 ' % 1767. 1828—29. % Orsz. Somogy m. Kapós mente Orsz. Somogy m. Kapós mente Telkes j. 66,65 76,29 93,23 52,77 69,91 83,28 Házas zs. 27,12 17,66 4,09 33,96 18,49 13,25 Hazátlan zs. 6,23 5,55 2,68 13,27 11,60 3,47 össz. • ' 1 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 Ezzel egyidőben jelentős népességszaporulat is kimutatható, ami ütemében meghaladta a telkesek számarányának vidékünkön nem számottevő csökkenési arányát. Míg a megye lakossága 1784/85-ről 1849-re 145%-kal gyarapodott (166 ezerről 214 ezerre), addig a Kaposmentén növekedése 178% volt (kb. 9 ezerről 16 ezerre) s így a megye lakosságában részaránya 4,0%-ról 4,8%-ra emelkedett. 2 ' 1 A megyei átlagnál nagyobb arányú népszaporulattal, a kedvezőbb jobbágybirtoklási viszonyokkal szemben állott viszont az ezen időhatárok között bekövetkezett szántóterület csökkenés. A kettő összegezése adja meg a választ arra a kérdésre, hogy milyen úton és minek hatására állott elő az a helyzet, hogy az egész telki szántójárandóság a ténylegesnél három holddal kevesebb volt a 16 község átlaga esetében. Valószínűleg a csökkenés kedvező mértékű volt a megyéihez viszonyítva annál is inkább, mivel az említett 4,0-4,5%-nyi népesség bírta a megye úrbéres szántóinak több mint 6%-át. • A paraszti gazdaság fő terménye a kenyérgabona, de szemben az uradalmi gabonatermesztéssel, itt még első helyen a rozs állott, azt követte a kétszeres, majd a búza. Meglehetősen nagy mennyiségben találkozunk a húszas évek dézsma összeírásaiban a munkaigényes kukoricával. A Kaposvölgy berekre hajló lejtőin és azok lábánál helyezkedhettek el ezek a földek, mivel a szabályozás során sok panasz került a vármegyéhez a Kapóshoz közeli kukorica és egyéb - kender, káposzta stb. - földek termesztvényeinek károsodásai miatt. A parasztság mezőgazdasági technikája változatlanul alacsony szintű, bár 1828-ban már a megye községeinek 72%-ában a háromnyomásos rendszert alkalmazták, 20 kényszerülve is a szántók jobb kihasználására. A kaposmenti községekről erre vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk, de valószínű, hogy a földjét három nyomásban művelő községek aránya ennél alacsonyabb nem lehetett. A .háromnyomásos talajművelés általánosabbá válása ellenére még számolnunk kell az ugar területek kis részének parlagként való hasznosításával is. Ezt egyrészt a talajtrágyázás alacsony szintje indokolta. Másrészt az áradás-
