Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bendefy László: Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei

8. Hettes Böhönye 2 M [ill] Böhönye Vésse 1 Mill Vésse Inke 1 Mill Inke Iharos Bereny 1 Mill Iharos Bereny Surd 1 Mill Surd Legrad i Mill 9. Igal Kaposvár 10. Gellye Dombóvár, 1 Mill Ebben a távolságkimutatásban Mikoviny a német mérföldet (Milliarium Germanicum) választotta hosszegységül, ami a mai méter-rendszerben 7452 méternek felel meg. (A részletesebb régi latin-magyar szótárakban e szónál az a magyarázat található, hogy a német mérföld 5000 lépéssel egyenlő. Ezt az azonosságot számszerű értékben kifejezve egy lépés hossza 149 cm-nek adódik, ami nyilván lehetetlenség. Tudnunk kell azonban, hogy a rómaiak, akiktől a „lépés" fogalmát örököltük, két lépést neveztek egy ,,passus"-nak, azzal a logikával, hogy ebben az esetben az a láb - akár a bal, akár a jobb - ahonnan a lépést számoljuk, ismét előre kerül. Ugyanezzel a 149-150 cm-es lépés-hosszal adták meg a középkori magyar rudasmesterek erődítményeink s váraink egyes építészeti elemeinek, például a várat övező falaknak vagy sáncoknak hosszát is.)

12 Somogy megyének. Mo 14. 'jelzetű térképe Somogy megyének az Akadémiai Könyvtár tulajdonában lévő, Mo 14. jelzetű térképe, címe szerint : „[Mappa] Comitatus Somogyiensis", némi eltérésekkel az előzőkben tárgyalt Mo 13. jelű Somogy megyei térkép hű mása. Amannál kevésbé szépen kidolgozott, de ez nem csökkenti értékét. E térkép helynévírása jobb, mint az Mo 13-é. Mindent tartalmaz, ami az Mo 13. jelű párján megtalálható, de ezen felül vannak olyan részletek, amelyek csakis ezen a térképen kerültek kirajzolásra. Az említett két kritérium alapján megállapítható, hogy az Mo 13. szerkesztése megelőzte az Mo 14-es mappa keletkezését. Talán egyedülálló nyelvhasználati érdekessége, hogy a Jutt-Aszaló-Bize községektől D-re levő, víz alatt álló területet „ repas (Répás) kátyú"nak mondja. A találó kifejezésben benne rejlik az a nyelvi finomság, hogy itt nem olyan igazi, feneketlen mocsárról van szó, amelybe beleveszhet az ember szekerestől, lovastól, hanem éppen csak olyan kissé elöntött földekről, amelyek ily módon nagyon alkalmasakká váltak akár cukor-, akár takarmányrépa termesztésére. Mint régies tájszólási érdekességre, érdemes felfigyelni az ugyancsak hidromorfológiai vonatkozású „Lapo fő" (ma: Lápafő) helynévre. Mind a két (Mo 13. és 14.) térképen ilyen alakban jelenik meg az Igáitól és Naktól K-re levő kis település neve. Mikoviny a (Balaton-) Hidvégtől Ny-ra lévő Zalaszabar községet „Szava r" névalakkal tünteti fel. A helynévnek kétségtelenül ez a régies alakja és az elnevezés még a római időkből származik, és a rómaiak megjelenése előtt már a Duna-medencében megtelepült szabir-szavárd népre utal. Az sem lehet merő véletlen, hogy a [Zala-] Szabar közvetlen szomszédja Garabonc, melyből Mikoviny egy falut és egy pusztát tüntet fel. (V. ö. Szavár-Savaria ; Szabir, Szibir, Sabaria, Szabartoj aszfaloj stb.)

13