Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

1. Kanyar József: A szocialista somogyi levéltárügy negyedszázada (1950-1975)

vek felvétele nélkül folyt - még az ellenőrzés idejében is - két szabálytalan selejtezés az alispáni és az árvaszéki iratok egy részében. Alig készült el a levéltár belső átépítése, a tetszetős új tölgyfaszekrényekből - a második világháború légiveszélyére való tekintettel - az értékes feudáliskori iratokat 1944-ben a lengyeltóti Zichy-kastélyba, az anyakönyveket pedig a kaposvári Róma-hegyre szállították. Ilyen 'körülmények között köszöntött a megyére 1945 tavasza, s vele együtt az a jelentős történelmS változás, amely a levéltár életében is egy új korszak nyitányát jelentette, az új tennivalók és az új 'feladatok hosszú sorát a korábbi levéltári feladatoknak a törvényhatósági autonómia keretén belüli megoldatlanságával szemben. E korszak jelentette - a szó eredeti értelmében - a megyei és a városi levéltárak tényleges jelszabadulását az alispánok és a polgármesterek felügyelete alól, akik különösen Somogy megye és a Kaposvár esetében igazgatási feladatok ellátásán kívül levéltári szakkérdésekkel soha sem foglalkoztak, de annál több mulasztás terheli lelkiismeretüket a szabáytalan selejtezések iratpusztításai és a felelőtlen irattárpusztulások következtében. De felelősségük a tekintetben is elmarasztalható, hogy a megyeszékhelyi múzeum önálló intézményének a tető aláhozása helyett - a múzeumépítés nagy lehetőségét elszalasztva - egymásra telepítették felelőtlenül a két intézményt, a további fejlődés lehetőségétől fosztva meg azokat. A magyar levéltárügyben kardinális változások csak a tanácsok megszervezése és felállítása után következtek be. E korszakban váltak levéltáraink előbb közlevéltárakká, majd a gyűjtőterület egészére kiterjedő hatáskörű állami levéltárakká, amelyeknek a munkáját és feladatkörét törvényerejű rendeletek szabályozták. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet, amely végüli s egységes szerveti keretbe fogta össze a volt törvényhatósági levéltárakat, igen jelentős és fontos elvéket szögezett le, megfogalmazta egyúttal a levéltárak tudományos feladatait is, a levéltári iratok megőrzésének a történetkutatás számára való eredményes felhasználásának a biztosítása érdekében. S ha a törvényerejű rendelet jelentős hiányosságait később újabb kormányrendeletekkel kellett pótolni is, mégis e törvény vált elindítójává a magyar levéltárügy - negyedszázaddal ezelőtti (- ú; szocialista korszakának. Tekintsük át e negyedszázados mérföldkőnél előbb a Somogy megyei Közlevéltár (1950-52), majd a Kaposvári Állami Levéltár (1952-67), s 'végül a Somogy megyei Levéltár (1968-75) munkájának főbb erediményeit a Levéltárak Országos Központjához, illetve a Művelődésügyi Minisztérium, ma Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatóságához készített évi jelentések, valamint a levéltárban - az adott időszakban két esetben is - lezajlott iszakmai vizsgálatokról készült jegyzőkönyvek alapján.

4 Negyedszázaddal ezelőtt, a szocialista levéltárügy korszakának elején amikor az új államapparátusban a magyar levéltárügy számára új sínpárakat fektetett le a 29/1950. számú törvényerejű rendelet — megjelent 1950. június 30-án az akkor még Somogy megyei Közlevéltár 1950. évi első államosított évének tevékenységéről szóló zárójelentést ekként sommázta a levéltár vezetője: „Az elmúlt esztendőben levéltárunk történetében új korszak kezdődött. Megtörtént az elhanyagolt megyei és városi levéltárak államosítása, amely a vidéki levéltárakat a teljesen elszigetelt és a város mindenkori urainak kiszolgálatott állapotából felszabadította." Ennek az új korszaknak a küszöbét a levéltár 2,220 iratfolyó-