Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

1. Kanyar József: A szocialista somogyi levéltárügy negyedszázada (1950-1975)

kis szobájában voltak elhelyezve, az adóhivatal iratai és főkönyvei pedig mintegy 30 folyóméter terjedelemben — a négyszögletű toronyszobában, részben polcokon, részben pedig földön kupacokba hányva, ömlesztett állapotban. E toronyszobában lévő anyagnak a nagyobbik része éppen abban az esztendőben semmisült meg, amikor a Belügyminisztérium megbízásából az Országos Levéltár szakközege a helyszíni ellenőrzést végezte, akinek a város polgármestere abbeli szándékát juttatta éppen kifejezésre, hogy véglegesen megoldja a város levéltárának a kérdését. Alig távozott el a szakellenőr a helyszínről, amikor a város a toronyszobában /lévő iratok javarészét selejtezetlenül eladta egy hulladékgyűjtő magánkereskedőnek, csekélyebb részét pedig átszállította a villanytelep padlására, ahol a ,későbbi esztendők folyamán azok is megsemmisültek. Ez volt a város levéltárának a történetében a fnásodik felelőtlen iratpusztítás. Igaza volt Bereczk Sándor nyugalmazott városi iműszaki tanácsosnak, aki népszerű igénnyel összeállított várostörténetének a megírása után, az általa öszszegyűjtött, igen jelentős várostörténeti dokumemtumokat 1930-ban letétbe helyezte a megye levéltárába, így mentve meg azokat a pusztulástól. Ha az iratok a városháza legkülönbözőbb helyein hányódtak volna - állapította meg az Országos Levéltár kiküldötte - azok is elpusztultak volna. A város levéltárának a harmadik pusztulása 1944-ben következett be. Az irattárát polgármesteri rendelkezésre - légvédelmi célokra való hivatkozással 1944. szeptember 6-án átszállították az István (ima József Attila) utca egyik lakatosműhelyének földszinti és szuterén helyiségeibe, amelyekben még olyan biztonságban sem voltak az iratok, mint a városházán. E körülmény végzetesen megpecséltelte az irattár sorsáv'. Az új irattári raktár feltört ablakai és ajtói jelezték a város vezetőinek a felelőtlenségét, ahonnét éppen az vitte az iratokat, aki akarta. Az ideszáíllított iratok nagyobb részének e raktár vált irattemetőjévé. Amikor a város látta hátainak felelőtlen pusztítását az István utcai raktárban, 1944. december 2-án történt felszabadulása után azonnal átszállította a még megmaradt iratokat a város központjában lévő iparostanonc iskola (ma Mezőgazdasági Technikum) épületébe, csöbörből vödörbe, olyan raktárhelyiségbe, amelynek sem ablaka, sem ajtaja nem lévén, s amelyekből újra boldog-boldogtalan lophatta az iratokat, amelyeknek a javarésze most hulladékpapírként került a piaci árusok kezébe, akik a város történetének a dokumentumaiba csomagolták áruikat. E helyiségben pusztult el a még megmaradt iratok kétharmad része, így semmisült meg harmadszor a város 1912 előtti irattára, de jelentős csonkuláson mentek keresztül a későbbi évek iratai is, hiszen az 1912-1922 közötti évek irataiból is mindössze csak egy-két iratcsomó maradt hátra - évenként az utókor számára.

2 Nem kevésbé vigasztalan az a kép, amelyet ugyancsak IIa Bálint foglalt egybe - 17 -oldalas jelentésében

3 - az 1941. jún. 5-6-i ellenőrzés során a megye levéltáráról. A jelentés megállapította, hogy a levéltár reprezentatív és muzeális külsővol rendelkező átépítése következtében jelentős iratmennyiséget kellett a levéltári épület második emeleti helyiségeiben a padozaton máglyában elhelyezni. A levéltárban érdemi munka alig folyhatott, a másodmagával dolgozó főlevéltárnok 1939-től minden idejét a leszármazási táblázatok összeállítására, adatainak a kikutatására fordította és az anyakönyvi másodpéldányok kezelésére. A szűk férőhely miatt, időszakonként az alispán - rohammunkaszerűen - rendeltetett el selejtezéseket. Belügyminisztériumi jóváhagyás és selejtezési jegyzőköny