Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

lálhat a szorgalmas olvasó. De tudok több olyan példát is, hogy a megyei vezetők a gazdasági döntések előtt áttanulmányozták az évkönyv köteteit. Az évkönyvek nemcsak a szakmai ismeretekkel rendelkezőknek íródtak, hanem minden érdeklődő és tudásra szomjazónak. A megye további, valamint egy-egy mezőgazdasági tájegység fejlesztési tervéhez is található az immár megjelent öt kötetben megfelelő adalék. Az eddig megjelent legújabbkori írások kivétel nélkül hézagpótlók voltak. A megye katonai felszabadításáról, főleg az ellenség forrásai alapján megírt jelentős hadtörténeti tanulmány kezdte a sort, és az 1905-1906-os kormányzati válság következményei Somogyban, valamint a lengyel menekültekről szóló írás zárta le a most megjelent ötödik kötetben a közelmúlt történetét. De a rendkívül elhanyagolt megyei gazdaságtörténet, a gyáripar, valamint a mezőgazdaság köréből is jelentős tanulmányok bővítették ismereteinket. A Somogyról megjelent tanulmányok bepillantást engednek minden hazai és külföldi kutatónak arról a szellemi munkáról, amely itt, és a nagyobb hazában folyik. Bizonyára nem túlzok, ha esetleg másfél évtized múlva a Levéltári Evkönyvekben megjelent tanulmányok felhasználásával elkészül a több kötetes marxista megyemonográfia. Kerek hatvan esztendeje került ki a nyomdából, a Csánki Dezső szerkesztette Somogy vármegye monográfia. Azóta többször megkísérelték az elmúlt hat évtizedben tudományos és tudománytalan módon a megye és a város történetét elkészíteni. Soha nem sikerült és nem is sikerülhetett, mert az alapokig való forráskutatás nehéz és hosszú munkáját nem vállalta, és nem is vállalhatta egy ember. A ma helytörténésze is csak részterületeket ismerhet meg a rövid élete alatt. Ezért tartjuk az évkönyveket a megyetörténet tudományos előmunkálatainak, a részterületek igényes feldolgozásának. Az elkövetkezendő évkönyvek megyei tanulmányai között a lcgújabbkorból szívcsen olvasnánk több gazdaságtörténeti, munkásmozgalmi és közgazdasági témájú tanulmányt is. Ugy gondolom, hogy a megye vezetőinek jelentős segítséget adhatna egy, a népesedéssel foglalkozó átfogó tanulmány. De a politikatörténet, a koalíciós pártok története is érdekfeszítő olvasmány lenne az évkönyv jövőbeni oldalain. - Mindezek lehet, hogy Kanyar József szerkesztői asztalán ott vannak, vagy odakerülnek hamarosan. Hiszen ha valaki tudja, hol vannak fehérfoltok Somogy történetírásában még, akkor elsősorban Kanyar József azl Köszönöm figyelmüket! FÜGEDI ERIKNEK, a KSH osztályvezetőjé/iek a hozzászólása: Tisztelt Vitaülés! Nem könnyű ilyenkor felszólalni, mert az emberben önkéntelenül él egy olyan vágy, mint karácsony előtt a gyermekekben, hogy most egy kívánságlistát tegyen le az asztalra, akár úgy, hogy az ember áttekinti az évkönyveket és megállapítja, hogy időben, tematikailag, vagy módszertanilag mi maradt ki belőlük, akár úgy, hogy az engem legjobban érdeklő periódussal kapcsolatban nyújtom be kívánságaimat. Azt hiszem az ilyen kívánságok nem veszik tekintetbe azt, hogy a szerkesztőnek egy hihetetlen nehéz munka nagyon szűk ösvényén kell tulajdonképpen előbbre jutnia, amelynek az egyik oldalán éppen ezek a kívánalmak, a másik oldalon pedig olyan realitások, mint szerkesztői munka, az átfutási idő, a papírkeret, a nyomdai kapacitás állhat. Éppen ezért én ahhoz a témához szeretnék hozzászólni, amit itt Benda Kálmán már a megnyitójában is hangsúlyozott és amelynek egyrészét azután Szili elvtárstól kaptuk meg, annak a kutatói gárdának a kinevelését, amely az Évkönyv mögött áll. Ezt a kérdést két oldalról is, vagy két módon is szeretném megvilágítani. Egy nagyonis hagyományos módon és azután egy ettől teljesen eltérő módszerrel. Amikor Goethe megírta a Faustot és előszót írt hozzá, akkor egy gyönyörű költemény egyik verszakában azon kesergett, hogy elhalt az a kör, amely számára ő ezt írta, nem kap rá visszhangot már. Van a kutatásnak, a tudományos kutatásnak egy olyan fázisa, amelyben a kutató a megismerés örömétől hajtva és ugyanakkor saját kétségeitől kínozva feltétlenül igényli azt, hogy egy szűkebb körnek még nagyon darabosan, még nagyon szélsőségcsen, de elmondhassa azt a problémát, amivel foglalkozik és választ kapjon, vagy visszhangot kapjon rá. Ettől a visszhangtól nemcsak a saját gondolatai ülepednek le, lesznek kiegyenlítettebbek, hanem újabb és újabb indítékokat is kap. Ez a hagyományos mód. Ezért van .szükség feltétlenül egy kis körre, valamikor az egyetemi tanárok ezért tartották fenn hetenként egyszer egy-egy kávéházban a maguk számára, hogy oit részben a végzett, részben még a kezük alatt álló tanítványokkal megbeszéljenek ilyen kérdéseket kötetlen formában. Ez mindig is így volt, talán már a barlang festmények keletkezésének az idején is és azt hiszem, hogy mindig is így marad, mert egy emberi vonással, egy pszichológiai ténnyel van összefüggésben.