Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

Ugyanerre a körre azonban ma is szükség van - és talán fokozottabban szükség van egy egészen más nevet szoktunk rá alkalmazni, az angolból kölcsönzött kifejezést, a team work-öt, egy csoport együttes munkáját. A követelmények nemcsak a mechanika, a fizika, hanem a társadalomtudományok terén is hihetetlen tempóban nőnek meg. A scpcializálódás egyre nagyobb lesz még a történettudományon belül is és amint gazdaságtörténethez nyúlunk, vagy akármilyen más kérdéshez nyúlunk, olyan ismeretekkel kellene, hogy rendelkezzünk, amivel a történész általában nem rendelkezik. Nem lehet elvárni egy történésztől, hogy egyszerre értsen az egész mezőgazdasághoz, az egész kereskedelemhez, de lehetőleg a közgazdaságtanhoz is - és, hogy most megint módszertani követelményeket mondjak -, hogy ugyanakkor birtokában legyen a matematikai elemzés különböző formáinak s tudja, hogy azok közül melyiket, mikor és hogyan kell alkalmazni. Éppen ezért van szükség megint csak egy kisebb csoportra, amely különböző szakemberekből áll össze. Nem kívánság, hanem példa az, amit elmondok most. Van a megyének egy XVIII. századi nagyon szép térképe - ma már itt szó volt róla, hogy jó lenne egyszer publikálni. De ennek a térképnek a feldolgozása, a publikációja után nyilván ki fognak ugrani azok a hatalmas vízjárta területek, amik a megyében voltak s azok az óriási erdők, amik a XVIII. század végén még Somogy megye területen voltak, s ebben a pillanatban elengedhetetlen, hogy egy erdész, vagy egy vizcsszakember is beleszóljon, mind a kettő részt vesz ebben a kis körben, amely az Évkönyv mögött áll. Ilyen különböző csoportok együttműködésével sokkal nagyobb teljesítményt lehet létrehozni, mint egy ember bármilyen hosszú, vagy bármilyen nagyfokú erőfeszítésével. És most azt kell megkérdezni, hogy a tanulmányok első 5 kötetének, pontosan 56 közlésében és tanulmányában, hogy néz ki ennek a csoportnak a helyzete. 33 szerző írta ezeket a.' tanulmányokat és úgy látszik, hogy 9 szerző az, akik több tanulmánnyal szerepeltek itt ezeken a lapokon. Ök írták a tanulmányok egyharmadát. Ez mondjuk napfényes oldala a képnek, az árnyékosabb képe az, és talán itt ellentmondok többeknek, akik előttem szóltak, hogy ezek közül a szerzők közül egy sor, ismét körülbelül egyharmad az, aki nem somogyi, hanem - hát ahogy itt ezt nagyon udvariasan mondták - rangos, országos szerző. Én azt hiszem, hogy ez az arány jó volna, ha eltolódna jobban a helyismerettel rendelkező és innen származó kutatók, illetve tanulmányírók felé. Erre azt hiszem nem csak szubjektíve vannak meg az előfeltételek Kanyar József személyében, hanem objektíve is, amint erre ezek a számok és az előttem felszólaló Andrássy Antalnak az a száma mutatott rá, hogy 10 esetben az első munkájához adott lehetőséget az Évkönyv és ezzel - remélhetőleg pályát is indított el. KOMJÁTHY MIKLÓSNAK, az Országos Levéltár f öl ev élt árosának hozzászólása: Tisztelt Vitaülés! Legyen szabad néhány szót szólnom kis forrásközlcményeimről, amelyek a Levéltári Évkönyv eddigi köteteiben folyamatosan láttak napvilágot. Éppen egy emberöltővel ezelőtt, a mostaninál lényegesen kisebb s - talán nem sértem meg az egykor ott jelenlevőket - igénytelenebb körben tartottam előadást Nyíregyházán a helytörténelem céljairól és módszereiről. Azóta már, nyilván, idejüket múlt megállapításaimból hadd idézzek kettőt, olyat, amely, gondolom, még ma is helytáll. Az egyik, amire Vörös Károly is utalt elődásában, az nevezetesen, hogy a helytörténetírás csupán mennyiségben, clhatároltságban különbözik minden egyéb történetírástól, minőségben azonban nem. Meggyőződésem, hogy Európa, a reneszánsz, vagy a magyar jobbágyság történetét megírni semmivel sem tudományosabb feladat, mint Somogy megyéét, a Zselicségét, vagy Kaposvárért. A források töredékessége nem egyszer még nehezebb feladat elé állítja a helytörténészt, mint egy nagyobb emberi közösség, vagy kulturális folyamat történetének íróját. .,A helytörténclem is tudomány" -mondottam - „a helytörténctírásnak is csak akkor van jogosultsága, ha tudományos igyekszik lenni." Tudományossága pedig elsősorban akkor lesz, ha komoly forrásbázisra építi mondanivalóit. Mivel pedig a mai Magyarország területén a Mohács előtti századok iratemlékeinek nagyrészét megsemmisítették a történelmi viharok, a helytörténclem - s ez volt második megállapításom - jellegzetesen és elsődlegesen újkori történelmi stúdium. Jellegzetesen és elsődlegesen, de nem szükségképpen. Az Országos Levéltár Mohácselőtti Gyűjteményének őrénél néhány esztendővel ezelőtt jelentkezett egy kutató s azt kérdezte, hány oklevelet kell átnéznie ahhoz, hogy feldolgozhassa a magyarországi erdők történetét. Azt a választ kapta, hogy 100 ooo-et (akko-