Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

len és szubjektív erőkről, aki'knek történeti szerepét - negyed század múltán — nem lehet lekicsinyelni. Vadas távozása természetesen azzal járt, hogy az iparpolitikai koncepcióért folyó küzdelem elveszítette egyik lelkes hívét. A kialakított gondolatok lassan szürkülni kezdtek, abban az egységes keretben már többé nem jelentkeztek, amelyben keletkezésük pillanatában - Kaposvár sokasodó gondjai közben - öszszeálltak. A koncepció későbbi hatását tagadni nem lehet. A kaposvári baromfifeldolgozás, a vágóhíd és a Graumann üzem rekonstrukciója,

83 a textilipar kaposvári fejlesztése a kommunisták 1945 utáni iparpolitikai koncepciójából épültek ki.

84 A koncepció elhalásának nagy negatív hatása abban mérhető le, hogy a törekvés legfontosabb része: Somogy megye mezőgazdaságát és iparát egy egységes közgazdasági komplexummá kell formálni, nem folytatódott. Azok a kommunisták, akik vitatták az iparpolitikai koncepciót és tettek érte valamit, nem voltak a társadalomtudományokban jártas emberek, csupán a több évtizedes keserű tapasztalatok adták a szükséges ismereteket. De nem is kellett különösebb felfedező képességgel rendelkezni ahhoz, hogy az iparnak egy természeti kincsekben szegény megyében a mezőgazdaság anyagaihoz kell alkalmazkodnia. Nem volt nehéz ezt látni a saját tapasztalataikon keresztül, hiszen a cukorgyár a cukorrépatermesztés bázisán jött létre és évről évre biztos kenyeret adott. A malomipar, a tejipar, a húsfeldolgozó ipar, a konzervipar, a szeszgyártás mindaddig jó munkaalkalmat adott, míg az ipari és mezőgazdasági termelés közgazdasági összefüggéseiben valamilyen zavar nem állott elő. A kaposvári kommunisták mit sem tudtak még a regionális kutatásról és tervezésről, mégis kitűnően megérezték, ami e társadalmi tudomány problematikájában fontos. Kaposvár ipara és kereskedelme a vidék függvénye volt, másrészt a vidék ipari áruellátása, a kulturális igények kielégítése, a falusi fiatalok tanulása, a falvak gépi, technikai és energetikai szükségleteinek fedezése jórészt Kaposvártól függütt. A város minden iparosa és kereskedője és munkása többé-kevésbé tudatában volt annak, hogy Kaposvárt és Somogy megyét a közlekedési, igazgatási, politikai, kulturális kapcsolatokon túl, mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság kapcsolja össze. A több munkásnemzedék tapasztalatából nem volt nehéz azt a végkövetkeztetést levonni, amit a történettudomány szisztematikusan tárt fel, hogy Kaposvár várossá válása csak a regionális gazdasági erőtér dimenziójában tudott megtörténni. 1945 előtt a várost a nagybirtok úgy körülvette, ahogy kevés magyar várost, sőt még az Eszterházy-uradalom központja is sokáig a városban terpeszkedett. A város a nagybirtok fojtogató karmainak nyomát magán viselte. A politikai életben a vármegyeháza törzsökös nagybirtokosai diktáltak egészen 1945-ig, a városháza ellenzéki polgárai sokszor alulmaradtak. Ahol és amiben Kaposvár mindig ki tudta kerülni a nagybirtokosok mindenhatóságát, az mindig a város és a vidék regionális kapcsolata volt. A múlt század végén a nagybirtok régi gazdálkodásának nagy válságán esett át, kénytelen volt gabonáját liszt formájában értékesíteni és ehhez malmok kellettek. Mikor állattenyésztését fokozatosan tőkés állattenyésztéssé alakította át, kénytelen volt tejgazdaságokat létre hozni, aminek piaca és feldolgozó üzemei szintén a városban voltak. A fejlődő állatállomány húsra történő értékesítése ugyancsak elképzelhetetlen volt Kaposvár nélkül. A kereskedelmi és ipari növényeket szintén a gyárak és kereskedők vásárolták fel. Az egész hitelélet, amely nem kis szerepet játszott a nagybirtok életében, szintén a városba összpontosult. De ne soroljuk a regionális kapcsolatok széles skáláját.