Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

hanem egyértelműen állapítsuk meg, hogy Kaposvár azért tudott némi szabadsá got biztosítani a nagybirtokrendszerrel szemben, mert ehhez azok a funkciók is hozzásegítették, amelyek regionális szerepköréből adódtak. Az 1945 utáni iparpolitikai törekvés életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a város kisszámú, de jól koncentrált ipari proletariátusának azt a tapasztalatát akarta a Kommunista Párt prespektivikus iparpolitikájában érvényesíteni, amit az egész történeti fejlődés annyira egyértelműen igazol: a jelentős mezőgazdasági iparral rendelkező várost egy nagy mezőgazdasági megyei ipari centrumává fejleszteni. A Somogy megyéről szóló ipartörténeti írásokban sokszor azzal igyekeznek demonstrálni a megye ipari hátramaradottságát, hogy a megyének csak mezőgazdasági ipara lehetett. Ez a hibás megközelítés abból a dogmatikus felfogásból alakult ki, mintha az ipar csak egy hierarchikus struktúrában lenne fejleszthető; a könnyű- és a mezőgazdasági ipar az iparfejlesztésnek csak a perifériája lenne. Az ilyen felfogás az ipar nemzetgazdasági összefüggéseit egyoldalúan leegyszerűsíti, az ipari tevékenység függetlenségét hirdeti a kitermelő tevékenységtől és végül fittyet hány az ipar regionális kapcsolataira. Nem feladata ennek a tanulmánynak, hogy ilyen szemszögből foglalkozzon az eddig napvilágot látott irodalommal. De az sokkal inkább feladata, hogy a hátramaradottság okai között rámutasson arra a nagy törésre, amely a vázolt iparpolitikai törekvéseknek 1948-ban bekövetkezett zátonyra futtatása következtében előállt. Az 1945 utáni kaposvári kommunisták még valóban nem voltak dogmatikus ideológiai korlátokkal terheltek. Nem vetették meg a mezőgazdasági ipar fejlesztésének gondolatát, mert a Horthy-rendszer nyomasztó hatását még olyan frissen és elevenen érezték, hogy az ipar helyi lehetőségeinek fejlesztése minden vonatkozásban féltő gondjuk tárgyát képezte. Erről a meglehetősen elfelejtett korról és nemzedékről írnom különös öröm volt. Törekvésük történeti jelentősége nem csak abban mérhető, hogy napjainkig érezteti hatását akkori tevékenységük és gondolataik, hanem abban is, hogy az általuk megfogalmazott összefüggéseknek egy új történeti helyzetben újra jelentősége van. JEGYZETEK 1. Fekete Gyula: Az ötven év előtti Kaposvár és fellendülésének korszaka. Kaposvár, 1929. 3—7. 1. 2. Bergel József: Kaposvár 40 év óta. Kaposvár 1877. 43. 1. Széchenyi Imre: Somogy megye. Bp. 1892. 9. 1. Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest. 1857. 58—63. 1. 3. Fekete Gyula i. m. 22. 1. 4. Fekete Gyula i. m. 6. 1. í. Somogy vármegye. Szerkesztette: Csánki Dezső. Bp. é. n. 189. 1. 6. Somogy vármegye. Szerk.: Csánki Dezső i. m. 190. 1. 7. Az építőanyagipari adatok megtalálhatók Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső i. m. 189-190. 1. 8. U. o. 9. U. o. 10. A cukorgyár keletkezésére és fejlődésére vonatkozó adatokat a következő munkákbó, és kéziratos anyagból, valamint levéltári forrásokból állítottam össze: Fekete Gyula i. m. 6., 19., 23., 25-29. 1. Somogy vármegye. Szerk.: Csánki Dezső i. m. 189. 1. Mezőgazdasági Ipar-Részvénytársaság kaposvári cukorgyára és finomítója. 1894-1934. A gyár fennállásának 40. évfordulójára készített kéziratos összefoglaló. Két példányát a Kapovári Cukorgyár őrzi. A kézirat hivatkozott forráshelyei: 1-6. 1., 18.. 23-28. 1., 399-410.