Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

kesédért, hiszen azt egyértelműen kommunisták alakították ki. A korabeli újságok sokat emlegették Boór István nevét, de az iparral kapcsolatban legfeljebb a 3 éves tervvel együtt került szóba. Ezt erősíti meg az 1947 karácsonya előtt adott nyilatkozata.'

9 Sem a kaposvári munkanélküliségről, sem az ipar termelőerőinek gyarapításáról egy szót sem szólt. Egyedül a lakáskérdést vette észre abból a nehéz társadalmi probléma-komplexusból, amely már egy éve igen erősen foglalkoztatta a kommunistákat. Mikor szociáldemokrata főispán került a megye élére, akkor kezdte a szociáldemokrata sajtó hangoztatni és magáévá tenni azokat az iparpolitikai elgondolásokat, amely a kaposvári kommunisták között már régen általános beszédtéma és cselekvési kérdés volt. A hangváltás, amely a szociáldemokraták sajtójában bekövetkezett, éles fordultáról árulkodik. így írtak: „A megye és a város sokrétű problémáinak megoldása érdekében Bobánovics Jenő elvtárs, főispán, több napon keresztül rendkívüli horderejű, sikeres tárgyalásokat folytatott illetékes tényezőkkel Budapesten, amelynek révén - előreláthatólag rövid időn belül - megoldást nyer Kaposvár, a megye mondhatni egyik legégetőbb problémája, a munkanélküliség kérdése. Bobánovics elvtárs tárgyalásairól munkatársunknak a következő tájékoztatást adta: Vajd Imre elvtárssal, a Tervhivatal elnökével folytatott megbeszélésem kapcsán tájékozódást nyertem arról a nagyhorderejű tervről, amely most kerül a megvalósulás stádiumába. A Kaposvári Cukorgyárat a cukorkampány szezonszerű munkáján kívül az egész évben üzembe kívánják tartani, mert csekély átalakítással az üzemet cellulóz gyártására teszik alkalmassá. A cellulóz gyártásához legnagyobbrészt kukoricaszárat fognak felhasználni, ami által az eddig kevéssé igénybevett, a megyében nagy mennyiségben található anyag megfelelő értékesítésre találhat. A 3 éves terv keretében Kaposvárt mezőgazdasági ipari centrummá kívánjuk kiépíteni, ezáltal a kaposvári munkanélküliség kérdése egyszerre megoldódna."^ Bobánovics egy üzemről beszélt, kérdés, hogy odagondolta-e a mezőgazdasági ipari centrumba azokat az üzemeket, amelyekért már a kommunisták fáradoztak? Az iparpolitikai érdeklődés felélénkülése a szociáldemokraták között annak a törekvésnek a leplezője, hogy paralizálni akarták a kommunisták politikáját, másrészt hozzáfogtak az iparpolitikai kezdeményezés egyik lelkes és sikeres kommunista vezetőjének a politikai kikapcsolásához. Már 1947 októberében a szociáldemokrata sajtóban Waldmann nyílt levelet írt „Vadas titkár úrnak." Gúnyolódva olyan tevékenységet kért számon Vadastól, amely nem kommunista vezetőkre tartozik, hanem ügyvédekre, összefüggéstelen és alaptalan vádakat hangoztatott és főleg katonai szolgálatát firtatta.

81 Ezt a cikket újabbak követték, hangjuk egyre támadóbb lett. A támadások eredménye az lett, hogy a Kommunista Párt megyei bizottságában is megrendült a bizalom Vadas József iránt. 1948 márciusában, három társával együtt, akik a városi bizottságban dolgoztak, kizárták a Kommunista Pártból. A szociáldemokrata sajtó rögtön kommentárral közölte.

82 A kizárási aktus lefolytatásában annak is nagy szerepe volt, hogy küszöbön volt a két párt egyesülése. Vadas kizárása a Kommunista Pártból az iparpolitikai koncepció nagy kárára vált, hiszen a város kommunistáinak éléről olyan ember távozott, aki ebben a városban született, az egyik nagy téglagyár tövében nevelődött fel, apja és családja évtizedeken keresztül ott égette és vetette a téglát. Ki érezhette volna jobban a város haladásának hatását, mint éppen ők, hiszen ha a város gyarapodott, akkor a téglásoknak is mindig jól ment. Talán ennyit azokról a közvet-