Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

tőjének, Vadas Józsefnek, valamint a megye két kommunista vezetőjének, Dobó Istvánnak és Tömpe Istvánnak, akik a pártszervezetekben folytatott vitákban igyekeztek a gondolatokat tömegerővé átváltoztatni és ezekből a gondolatokból egy szisztematikusan összeállított tervet kidolgozni. Mike Imre történeti érdeme tehát az volt, hogy Kaposvár és Somogy megye ipari haladásának inspirátorává és fáradhatatlan harcosává vált. 1947 májusa és júniusa a 3 éves terv kidolgozásának, a tervbizottságok megalakulásának az időszaka volt. Érdekesen szüremlik át ezen a készülő terven az a sok helyi probléma, amelynek megoldására - mint már korábban jeleztem elégtelen volt. Mindig és újólag előjött a munkanélküliség megoldatlan ügye. így történt ez akkor is, mikor a törvényhatósági bizottság a kórház bőrosztályának a fejlesztését vette fel programjába. Dobó István a munkanélküliség enyhítése miatt tartotta szükségesnek az építkezést.

60 Az Alsó-dunántúli Földművelésügyi Tanácsban a tőzegtermelés növelését a mezőgazdasági munkások munkanélküliségének csökkentésére szorgalmazták.

61 A Kommunista Párton kívül az új földhözjutottak szervezete egyik június végi ülésén a cseri városrész rendezési tervét mutatta be, ahol az új házhelyeknek a kijelölésére különösen nagy gondot fordítottak. Száz új lakás felépítését tervezték a 3 éves tervben, amihez igyekeztek kölcsönt szerezni. Ez a szervezet a falepároló üzembeállítását, a szeszgyárak bővítését és modernizálását különösképpen pártolta.

62 Ezek a tervezgetések és optimista nekibuzdulások a jövőt szolgálták, de a Kommunista Párt helyi újságjának szerkesztője igen gondterihessé vált, amikor a város lakásínségére terelődött a figyelme. Jól érezte a kezdet-kezdetén, hogy a város fejlesztésében a gyárak, üzemek építésével párhuzamosan kell haladnia a lakásépítésnek. „Kaposvár már most is nagy lakásínségben szenved.Különösen fokozott mértékben mutatkozik ez majd meg az iparosítás következtében, ha egymás után felépülnek a gyárak, üzemek, a munkásokat foglalkoztató energia-telepek, ahol tömeges munka-lehetőség kínálkozik." Nagyon optimista módon 1500 új lakást remélt és ezeket a lakásokat úgy szerette volna felépíteni, hogy a városkép egységesebb legyen.

61 Természetesen ez az akkori anyagi viszonyok mellett csak rózsaszínű álom maradt. Mégis megemlítettem, mert az utókor számára jól reprezentálja azt a féltő gondoskodást, amellyel a társadalmi problémák megoldásához hozzáfogtak. Még nagyon közel volt a tőkések és a földbirtokosok uralmának utolsó időszaka és ez sok mindenre emlékeztette őket és emlékeztet bennünket is; a dolgozó emberről való gondoskodás hallatlanul egyértelmű volt, igazán méltó népi demokratikus forradalmunk időszakához. 1947 júliusa után az iparpolitikai koncepció, amely az év eleje óta mindjobban gyűrűzött azoknak a kaposváriaknak és Somogy megyeieknek a fejében, akik felelősséget éreztek a vidék ipari haladásáért, bizonyos változáson ment keresztül. Sokkal inkább keresték a lehetőségeket és kezdett a program egységesülni. Vadas József, az MKP városi titkára július első napjaiban a városi költségvetést a koncepció szemszögéből bírálta: ,,A legsúlyosabb hibája a költségvetésnek, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a város fejlődési irányát. Kaposvár mezőgazdasági jellegű, éppen ezért feltétlenül szükséges lett volna a város iparosodásának legalább is alapjait a költségvetésben meghatározni."

64 Az MKP helyi lapja a kenderfeldolgozó telep létrehozásának szükségét, valamint a lábodi keményítőgyárnak az ügyét hozta elő. A lap a lábodi keményítőgyárnak az újjáépítését szenvedélyesen követelte.

65 Érdemes a cikket idézni, a kort