Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

és az akkor küzdő embert jól jeleníti meg: ,,Lábod és környéke községeinek életében jelentős szerepet tölt be a Lábodi Iparművek Rt. keményítőgyára. Az amúgy is szegény somogyi iparosítás egyik szükséges állomása. A környék messze földön belőle élt és érthető, hogy most is szeretné a gyárnak némi hasznát látni. A gyár a háború folyamán megrongálódott. Miután svájci érdekeltség, a gyár urai érthetően nem nagyon törték magukat azért, hogy az újjáépítés minél előbb meginduljon. Somogynak azonban szüksége van a keményítőgyárra. Ezt megértették a megye vezetői, de megértette Vas Zoltán elvtárs, a Gazdasági Főtanács főtitkára is, mert megfelelő szakvélemény után 400000 forintos újjáépítési kölcsönt bocsájtott a Lábodi Iparművek Rt. rendelkezésére a keményítőgyár felépítéséhez. A Gazdasági Főtanács intézkedése nagy lelkesedést váltott ki a környéken. Ez két okból érthető. Elsősorban a mintegy hatvan munkás, aki a keményítőgyárban munka esetén szükségessé válik, lábodiakból kerül majd ki. Másodsorban a keményítőhöz burgonya kell, ezt pedig Lábod és a környékbeli községekben fogják termelni." A parasztok a várható üzemkezdés hírére megnövelték a burgonya vetésterületét, de a gyár rendbehozását a tőkés tulajdonosok késleltették, pedig a hitel rendelkezésükre állt, de azt nem akarták felvenni. A környék jó burgonyatermelési adottságai mellett olyan nagy mennyiségű burgonya volt várható az őszre, hogy a gyári üzem hiányában értékesítése súlyos gond lett volna. A lábodi Nemzeti Bizottság és a somogyi vezetők erőfeszítései éppen arra irányultak, hogy ezeket a kibontakozó nehézségeket - a tőkések minden vonakodása ellenére - megoldják. Még 1947 júliusában Vadas József és Mike Imre Budapesten tárgyalt egy kötszergyár felállításáról. Ennek a kis üzemnek is az lett volna a célja, hogy enyhítse a város munkanélküliségét. Mintegy 80-100 munkás foglalkoztatásának reménye csillant meg.

66 Közben a 3 éves terv munkálatai teljes erővel megindultak, a somogyszili kisvasút felépítése elég sok munkanélkülinek adott kenyeret. Az építőipari munkások ínsége is csökkent. Az új gazdák lakótelepeinek építése, az 1944-45-ös frontvonalak iskoláinak és tanítólakásainak renoválása, néhány orvoslakás és rendelő megépítése, új kutak fúrása, a balatonbogiári üdülő építése és a József Attila leánykollégium átalakítása a nyári munkanélküliségeket erősen csökkentette. Július második felében és augusztusban keveset lehet hallani az iparpolitikai koncepcióról, ugyanis ebben az időben zajlottak a képviselőválasztási küzdelmek. 1947. augusztus 31-ke után, az addig csak a pártszervezetekben és a pártsajtó hasábjain vitatott iparpolitika, a választások befejeződése után Vadas Józsefnek, az MKP kaposvári titkárának az ajkáról már úgy hangzott el, mint a kommunisták helyi programja: „Pártunk az ország első pártja lett: nem lehet vitás, hogy munkánk megnövekedett, feladataink óriásivá duzzadtak. Ha eddig is elláttuk ebben az országban a motor szerepét, mennyivel inkább kell most hajtómotorjául szolgálnunk a magyar demokráciának. A Kommunista Párt kiadta a jelszót, hogy munkára, ez pedig helyi viszonylatban annyit jelent, hogy minden erőnket összpontosítani fogjuk új kaposvári ipartelepek, gyárak, munkahelyek létesítésére. A most folyó tárgyalások valóban komoly jelentőségűek. Ha eredményeinkről beszámolhatunk, a lakosságot nagy és örömteljes meglepetések fogják érni. Egyenlőre azonban csak egyetlen gyár felépítéséről nyilatkozhatom. De előre kell bocsájtanom, hogy ez nem az egyedüli felépítendő gyár és terveink közül talán a legkisebb. Az új gyár baromfihús-feldolgozó üzem lesz, mintegy 60-80