Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

szemben, amely Dél-Somogy burgonyatermő területeire bazírozódott. A keményítő, az ipari szeszgyártás és a dextrin előállítása burgonyából gazdaságos üzemvitelt ígért. Dél-Somogy az országban az egyik igen jelentős burgonyatermelő körzet volt a két világháború között. 1914 előtt a monarchia tengerparti vidékeit látta el étkezési burgonyával, a két világháború között pedig Olaszország volt a burgonya fő vásárlója. A háború befejezése után az olasz burgonya-export kimaradt. Mindez a vidék speciális mezőgazdasági kultúráját erősen fenyegette. A lábodi Nemzeti Bizottság, aki nem kevéssé érezte ezeket a hatásokat, sürgette a keményítőgyár helyreállítását. A burgonya ipari hasznosítása pótolhatta volna az olasz export hiányából származó jövedelemkiesést. Ilyen ipari fejlesztésre éppen Dél-Somogyban lett volna nagy szükség, mert Barcs és Nagyatád ipara a második világháború előtt inkább hanyatlott, mint fejlődött. A nagy latens népességet a burgonya ipari hasznosításával munkával lehetett volna ellátni. Ezért 1947 márciusában a lábodi keményítőgyár újjáépítése kétszeresen fontos volt. . . Egyrészt a vidék létérdekeit tükrözte, másrészt Somogy megye ipari jövőjéhez adott értékes adalékokat. A Magyar Kommunista Párt lapja áprilisban újra visszatért a faipar fejlesztésének a gondolatára. „Fűrésztelep lesz a Kapós mentén" címmel üdvözöl és méltat egy tervezetet. „A tervezet - amelynek részletes adatait lapunk szűkre szabottsága miatt nem áll módunkban kimerítően ismertetni - több száz, sőt ezer munkanélküli munkalehetőségét helyezi kilátásba az állami fűrésztelep felállításánál. A fűrésztelep a vármegye erdőségeinek - kb. 170000 k. hold erdőség van Somogyban - faanyagát dolgozza fel." „Hogy mindenki megértse, menynyire nagy jelentőségű a tervbe vett fűrésztelep felállítása itt Kaposváron, közlünk néhány adatot összehasonlításul a fölállítandó és a megye több helyén már fölállított telepek gazdasági jelentőségéről. Tehát: a szigetvári Biedermann-féle fűrésztelep csak kétszáz vagon faanyagot képes feldolgozni, míg a cseri volt Eszterházy, most állami fűrésztelep még ennyit sem. Vagyis ahhoz, hogy a somogyi erdőségek évi termeivényei feldolgoztassék, az előbb említett fűrésztelepnél legalább húszszorta nagyobb és sokkal korszerűbb fűrésztelepet kell létesíteni a Mallerdnek, ha egyáltalán a fakitermelési nehézségekkel eredményesen akar szembe szállni."

07 Miközben a kommunisták helyi lapja azokat a terveket melengette, amelyek azt a reményt keltették, hogy Kaposvár egy nagy mezőgazdasági vidék ipari centrumává válik, hogy Somogy mezőgazdasága szervesen kapcsolódik a keletkező és újjászülető iparhoz, nem felejtette el riportban méltatni a meglevő gyárakban azokat az erőfeszítéseket, amelyek az ott dolgozók jólétét szolgálták.

58 Ezeknek a riportoknak a társadalmi funkcióját még a negyed századdal későbbi olvasónak is észre kell vennie: Kaposvárnak nincs más kiútja a maga társadalmi problémájából, mint az ipari élet fejlesztése és megszerettetése. Ki volt az az újságíró, aki hangot adott ezeknek a törekvéseknek? Amint a még élő egykori egyik vezetőtől megtudtam:

59 Mike Imre a Somogy vármegye c. lap főszerkesztője. Szerepe az 1945 utáni iparpolitikai koncepció kialakításában igen érdekes volt. A riporter eleven érzékenységével reagált a város munkanélküli tömegeinek gondjaira. De érezte azt a vontatott kulturális és társadalmi fejlődést is, amely Kaposvárra akkor oly jellemző volt. Ezt cikkekben nem csak megírta, hanem egyben nem volt rest kopogtatni a város, a megye vezetőinek az ajtaján. Az összegyűjtött iparpolitikai gondolatokat átadta a kaposvári kommunisták akkori veze-