Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

A munkanélküliség, a város kulturális és társadalmi életének vontatott fejlődése mellett a lakáskérdés megoldatlansága terhelte erősen a lakosságot. Kaposvár lakásínségét a múltból örökölte. Amint az eddigiekből is látni lehetett, a város egyes kerületei egyenlőtlenül fejlődtek. Az első világháború előtt a város keleti része fejlődött a legnagyobb mértékben. A város nyugati és északi fele - különösen a peremvidéken - megmaradt továbbra is mezőgazdasági jellegű településnek. A házak földszintes, kertes és nagy belsőséggel rendelkező épületek voltak. A város központja is egyenlőtlenül fejlődött. Az üzletnegyedben emeletes bankok, takarékpénztárak, biztosítók, két szálló és néhány nagyobb bérház váltogatta - és még ma is váltogatja - a földszintes házakat. A háború utáni lakásínség, amit a lakosság kényszerű lakváltoztatása is igen erősen befolyásolt, a mezőgazdasági üzemviszonyok átalakulása és a demokratikus társadalmi viszonyok kezdeti lépései után, még inkább fokozódott. A régi luxus-lakások megosztása nem tudta a nagy ínséget megoldani. Már 1947 elején foglalkoztatta a városi kisgyűlést ennek az áldatlan helyzetnek a megoldása. A konstruktív javaslatok között hosszú évtizedek után újra a Kommunista Párt vetette fel 30 lakás építését,

52 mint ahogy utoljára Kaposvárott 1919-ben a proletárdiktatúra alatt építettek városi házakat. A város lakásínsége azonban oly nagyfokú volt, hogy néhány tucat új lakás megépítésével nem lehetett ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni. Sok új lakásra lett volna szükség, de ezek felépítése egy-egy városban csak úgy válik lehetségessé, ha a gazdasági élet tovább fejlődik. (Ugyanis a városok települési fejlettsége korrelációban van a közgazdasági élettel.) A Magyar Kommunista Párt országos központjából 1947 első hónapjaiban elindult a 3 éves terv vitája és a megyei, városi pártszervezetekben, valamint a nyilvánosság előtt megkezdődött a tervezgetés. Ez a terv azonban csak a háborús károk helyreállítását, a háború előtti termelés színvonalának a megközelítését célozta és a múlhatatlanul fontos gazdasági intézkedéseket helyezte kilátásba.

53 Egész Somogy megyére vonatkozóan a 3 éves terv kialakítása után is lényegében újjáépítési, közlekedési és iskolapolitikai terv maradt.

54 Az első 3 éves terv koncepcióját, de léptékét is az határozta meg Somogy megyében, hogy a vármegyei közigazgatás kezében volt; a gazdasági intézkedésekhez a régi államapparátus megmaradt operatív szervei készítették a terveket. így az Államépítészeti Hivatal vezetője, a városi közművek igazgatója és a vármegyeháza hivatali apparátusa játszott jelentékeny szerepet a terv körvonalainak kialakításában. Bár a pártok - élükön a Kammunista Párttal - vitatták a tervet, mégis mikor a kidolgozás apró munkájára került sor, műszaki, gazdasági emberek vették kezükbe a gyeplőt, akik a háború előtti viszonyok rekonstruálása szemszögéből szemlélték a tervet. Még 1947 első hónapjában a Kommunista Párt városi szervezetében remélték, hogy a munkanélküliség felszámolásában a 3 éves terv jelentékeny előrehaladást tesz lehetővé. De ahogy a terv körvonalai kialakultak és elindult a munkálatokhoz szükséges pénz megszerzése, mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy Kaposvár társadalmi-gazdasági problémái sokkal nagyobbak és mélyebben szántó terveket követelnek, mint amilyen az első somogyi 3 éves terv volt. A 3 éves tervre javaslatot tevő Dobó István és Tömpe István sem voltak annak tudatában, hogy Kaposvárott a gazdasági-társadalmi élet jóval több problémát vet fel, mint amennyit a 3 éves terv egyáltalában meg tud oldani; a város ipari fejlesztése hiányzott elgondolásukból. Az a kevés megoldott ipari