Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

probléma, amely a 3 éves terv során került megoldásra, menet közben kapcsolódott a munkálatok közé. Nyilvánvalóvá vált - rövid fél év alatt -, hogy egy helyi és a 3 éves tervtől sokkal átfogóbb tervre lesz szükség az előrehaladáshoz. Kaposvár ipari fejlesztésének 1945 utáni első koncepciója 1946 végétől és 1947 elejétől kezdett kialakulni. A Somogy vármegye c. lapban 1947. január 31-én egy cikk jelent meg, amelyet a későbbi elgondolás ősének kell tekinteni. Tulajdonképpen a város kommunistáinak a figyelmét ez a cikk hívta fel azokra a módokra, ahogy Kaposvár nehéz társadalmi-gazdasági problémáit meg lehet oldani. A cikk címe: ,,Somogy jövője egy városházi jelentés alapján." A bevezető sorok elárulják, hogyan bukkant az újságíró azokra a fontos és értékes gondolatókra, amelyet az idézendő jelentés tartalmaz: „Pár sornyi jelentésről van szó. A városháza egyik osztályán hevert, míg rábukkanva, felébresztette kíváncsiságunkat és tudakozni kezdtünk a benne felsorolt iparosítási lehetőségekről. A jelentés említést tesz a fa-, a szövő-, a papír-, a konzerv-feldolgozó ipar és a tej gazdálkodás somogyi fokozott jelentőségéről, tekintettel arra, hogy minden adottság megvan ahhoz, hogy a fenti iparágak rohamos fejlődésnek induljanak. Megkérdeztük tehát a város egyik vezető emberét, hogy mi a véleménye a szűk szavú jelentésről? Ö aztán végigmérve az egyes iparágakat, a következő választ adta: - Talán a legnagyobb jövője az erdőgazdálkodásnak és a belőle születő fafeldolgozó-famegmunkáló iparnak van. Tudnunk kell azt, hogy Somogy az országnak erdőségekben leggazdagabb megyéje. (Természetesen nem vehetjük számításba a börzsönyi Bükk hegységeket, mert itt leginkább bányafát termelnek, ami ipari célokra nem alkalmas.) Ha aztán tervszerűen megindul az erdőgazdálkodás, hatására gombamód nőnek majd ki az ács, bútor és játékárugyárakon kívül a legkülönbözőbb vegyészeti üzemek. A felépítendő kátránygyár egy festékkészítő üzem alapját is képezné, nem beszélve a faecet és faszén gyártásának kifejlődéséről. De nemcsak erdőségekben, hanem gyümölcstermesztésben - ami talán még fontosabb - állattenyésztésben is gazdag vármegye vagyunk. így sertéstenyésztésben Európában az első helyen állunk. Mindez elindíthatója lehet a konzervés húsfeldolgozó iparnak. Hiszen, ha pontos adataink nincsenek is, körülbelül meg tudjuk állapítani, hogy sertésállományunk elérte a békebeli minőséget. Paradicsomtermésünk is jelentős. Az alap tehát kellőképpen megvan. De szerintem az ez irányú ipari fejlődés oldaná meg leginkább Kaposvár téli munkanélküliségét. Ma az egyetlen cukorgyár részben csak nagyon mérsékelt időre képes felszívni a nyáron mezőgazdasági munkát végző egyéneket, akik a rossz idő beálltával munka nélkül maradnak. Viszont a konzervipar szezonja mindig a fagyos, téli idő, tehát könnyűszerrel tudná a mezőgazdasági munkások kenyerét egész télen át biztosítani. Dús ipari növényzetünk van, gazdagok vagyunk kenderben és lenben, sok a juh is. Bár itt még szükséges a minőségi fejlődés. Mindez serkentőleg hathat azokra a törekvésekre, amelyek Kaposvárt szövőipari központtá szeretnék fejleszteni. Természetesen a szövőipar - mint ahogy az erdőgazdálkodás esetén láttuk - számos testvérágat is mozgósítana, újra csak csökkentve a munkanélküliség veszélyét. Ami ezekkel az iparokkal lépést tarthat, az a tejgazdálkodás, bár eddig csak kísérletek történtek a tejgazdálkodás megszervezésére. Véleményem szerint