Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

somogyi. A proletariátus történeti elhivatottságának tudatában, amelyet a második világháború nemzetközi méretekben folytatott antifasiszta harca még csak fokozott, a tömegek támogatása mellett léphetett fel a szegénység elleni harcban. Az ilyen jellegű politikai-gazdasági harc csak az ipar termelőerőinek fokozásával kezdődhet. Ezért tanulmányom alapvető feladata - hogy megalapozott véleményt mondhasson - az 1945 előtti ipari fejlődés teljes áttekintése; hiszen ezt a vázlatos munkát eddig még senki sem végezte el. Meg kellett vizsgálnom az egyes szakaszok jellegét, az ipar megyebéli hajtóerejét, az ipar tartalékait és nem kevésbé a hátramaradottság okait. Ezen áttekintés után mindaz, ami 1945 után történt közvetlenül, sokkal inkább meglepett, mint az anyaggyűjtés és a kutatás időszakában, a közelmúlt harcosai, személyiségei történeti figurákká nőttek, akár élnek, akár meghaltak már. Somogy megye ipara 1945 előtt A XIX. század 60-as éveiben Kaposvár még elsőbíróságú mezőváros volt. Lakóinak száma 6-7 ezer körül mozgott. A lakosság jelentékeny része még a mezőgazdaságból élt. A település olyan volt, mint a többi somogyi nagyközség. Lényegében egyetlen hosszú utcája és még néhány mellékutcája volt. A házak többsége földszintes és kertes épület. Az különböztette meg a többi megyei településtől, hogy Kaposvár volt a megye székhelye. Csak egy-egy nevezetesebb politikát,, vagy társadalmi esemény hozott nagyobb tömeget Kaposvárra. Ilyenkor a megyeháza köré települt kereskedők és iparosok forgalma ugrásszerűen megnőtt. De a megye központját hétköznapokon is az ügyes-bajos emberek gyakran felkeresték. Vásárlásaik, valamint a jelentős számú hivatalnokok igényei nagyobb gazdasági pezsgést okoztak.

1 Kaposvár városias fejlődése a XIX. század utolsó harmadában - a belső erőforrások aspektusából - részben annak köszönhető, hogy ez a település volt a megye központja. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez önmagában még nem elegendő városképző erő. Ha csak megyei központ maradt volna Kaposvár, mint Szekszárd és Zalaegerszeg, alig jutott volna túl a mezővárosi kereteken. Szekszárd és Zalaegerszeg lemaradása azért következett be, mert csak megyei központok maradtak, a gazdasági élet más településekben koncentrálódott. Zala megyében Nagykanizsán, Tolna megyében pedig több kisebb helységben, mint Dombóvár, Bonyhád, Simontornya és Paks fejlődött a gazdasági élet. Kaposvár földrajzi elhelyezkedése kedvezett a gazdasági élet koncentrációjának. A város a megye két nagyobb és különböző gazdasági vidékének, Külső- és Belső-Somogynak a találkozási helyén fekszik. Emellett még a kisebb és később kialakult gazdasági körzetek is a város körül találkoznak össze. Ezen körzetek már a XIX. század végén embrionálisán mutatták, hogy a Zselicség, a Kapos völgye és a somogyi homokhátság különböző természeti körülményei más és más arculatot adnak a mezőgazdaságnak. A különböző gazdasági arculatú vidékek határán pedig óhatatlanul létrejön az árucsere. Kaposvár ezeknek a potenciális árucseréknek a metszőpontjában helyezkedik el. Az égtáj minden irányából itt találkoznak a közúti utak. Kaposvár a megye úthálózatának központjába - lényegében - csak a XIX. század folyamán került. A XVIII. században és a XIX. század elején bárom város gyakorolt nagyobb gazdasági vonzást a megye me-