Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

zőgazdasági terményfeleslegeire és eladó állatállományára: Kanizsa, Veszprém es Sopron. Ezekbe a városokba irányuló forgalom elkerülte a régi Kaposvárt. Az Ausztria felé irányuló állat- és terménykereskedelem a megye déli felét szelte át. Az ország belseje felé irányuló kereskedelem pedig a Balaton irányába hagyta el a megyét. A fuvarozó és az állatokat hajtó parasztok ezen a két útvonalon közlekedtek, sőt a postavonalak is erre haladtak.

2 Ez a régi úthálózat a XIX. század végére veszített jelentőségéből. Ahogy a vasútépítés elérte Kaposvárt, úgy változott meg a mezőgazdasági áruk kereskedelmének a gravitációja is. A város 1872 után kapcsolódott be a bátaszék-gyékényesi vasútvonal megépítésével az országos kereskedelmi hálózatba. A megye északi részének jelentős gabonafeleslegét a kaposvári vasút megépítése után már csak részben fuvarozták a déli vasútra, nagyobb része a dombóvár-gyékényesi vasútvonal állomásain került feladásra.

3 Kaposvár városias fejlődése egyidőben indult meg az ország ipari fellendülésével. Ennek az egyidejűségnek a vasút Kaposvárig történt kiépítése volt az előfeltétele. Az addig - szinte - egyuteásnak nevezhető település központja a vasútállomás felépítése után kiszélesedett. Az állomás az akkori Kaposvár szélén épült fel, irányába új utcákat nyitottak, új épületeket emeltek. A vasút tehát nemcsak a gazdasági életre batott, hanem a települést fejlődésében is stimulálta. Ekkor kezdett épülni a Kapós folyón túli, ún. Donner. Korábban a város polgárainak szőlője és konyhakertje volt.

4 Érdekes, hogy a Donner a mai napig megőrizte azt a jelleget, amelynek létrejöttét köszönhette. E városrész ipari üzemekben szegény. A Donner nem is az ipar új telepeinek létrejöttével párhuzamosan alakult ki, hanem fejlődését a vasút kiépülésének és a városközpont közelségének köszönhette. 1870 körül Kaposvárnak - a kézműiparon kívül - nem is volt ipara. Az 1846-ban létrehozott posztógyár kudarcot vallott.

5 Az első sikeres üzemalapítás Haidekker Pál nevéhez fűződik, aki 1851-ben meghonosította a szappangyártást. Az üzem létrejöttében két fontos tényező játszott szerepet. A parasztság öltözködésében a XIX. század utolsó felében lényeges változások történtek. Az addig használatos len és kender alapanyagú textíliák mellett megjelentek a pamutból készült ruházatíi cikkek. Ezek tisztítása a hagyományos mosási eljárásokkal már nem volt előnyös. A szappan és a szóda használata (ezek voltak a gyár fő termékei) nemcsak korszerűbb tisztítási eljárást jelentettek, hanem kímélték a drágább és mutatósabb gyáripari termékeket is. A szappangyártás mellett Haidekker még faggyúgyertya gyártásával is foglalkozott, amely akkor igen fontos világítási eszköz volt. Ezeket az árukat Somogy ímegyén kívül Zala, Fejér és Tolna -megyékben, valamint Horvátországban is értékesítették a XIX. század végén.

6 Az üzem alapvető nyersanyagának forrása a megyében volt. A Haidekker-féle szappangyár majdnem egy évszázadig működött; a vidék áruigényeinek a kielégítése és a helyi nyersanyagok felhasználásának köszönhette a hosszú fennmaradást. A falusi keretből kilépő Kaposvárnak építőanyagra volt szüksége. Mivel természetes építőanyag, a fán kívül, nem található a környéken, a szállítás pedig 'nagyobb távolságról még nem volt gazdaságos, a város növekedésében a helyi építőanyag-gyártásnak, különösen a tégla- és cserépgyártásnak fontos szerepe volt. A korábbi elmaradt technológiájú és kiskapacitású téglaégetőket az 1864ben alapított Feldteich Hermann^féle téglagyár kezdte kiszorítani. A gyár piaca mindenekelőtt Kaposvár volt, de termékei eljutottak a környékre és a szomszé-