Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban
A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ IPARPOLITIKAI TÖREKVÉSEK ÉS ANNAK TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI SOMOGYBAN KIRÁLY ISTVÁN Az 1945 utáni megyei iparpolitikai törekvések életrevalóságát csak a megelőző történeti fejlődés áttekintése után lehet megítélni. Nincsenek olyan általános normák és sémák, amelyek egy-egy terület ipari fejlesztését - a megtett történeti út ismerete nélkül - előzetesen meg tudnák határozni. Az ipar történetileg kialakult szerkezete, a gazdasági élet fő ágazatainak aránya, a lakosság változó igényei, a természeti viszonyok, a nyersanyag- és energia-helyzet, a munkaerő mennyisége és milyensége együttesen már képes az ipari fejlesztés valamilyen irányzatának a meghatározására. De ezek önmagukban még kevesek ahhoz, hogy az operatív iparpolitikai tervezéshez elegendő támpontot adjanak. Nem csak az egyes iparágak pillanatnyi helyzetének a felmérése a történettudomány kötelessége, hanem az elszalasztott lehetőségek feltárását is vállalnia kell. A negatív kép kontrasztosabba teheti látásunkat, hiszen a fejlődés sohasem ismétli meg magát azonos fokon és azonos körülmények között. Az elszalasztott lehetőségek pedig rövid történeti távon vissza is térhetnek. Ebben az esetben a megelőző történeti fejlődés visszaidézése nagyon termékeny lehet, különösen olyan területen, ahol korábban ezt a magot hiába vetették el. Másrészt a múlt visszaidézésének inspiratív ereje van. Olyan gazdasági törekvésekre irányítja rá a figyelmet - egy meghatározott szituációban -, amely magán viseli több nemzedék halmozott tapasztalatát. Mindez - értő kezekben - nagy szellemi tőkévé válhat. A történettudomány kötelessége tehát nem csak az, hogy nagy idők krónikása legyen, hanem etikai természetű is, amely a cselekvő ember lelkiismeretéhez szól. Az 1945 utáni megyei iparpolitikai törekvések nem hoztak és nem eredményeztek látványos ipari fejlődést. A második világháború végén a magyar ipari tőke pozíciói meggyengültek. A néptömegek politikai aktivitásának megerősödését, a szegénység elűzésének és a jólét megteremtésének tudatos igénye táplálta. Mihez és kihez forduljon ilyen történelmi helyzetben az olyan iparilag hátramaradott terület ploretariátusa, mint Somogy megyéé? A saját tömegerején kívül csak két nagy támasza volt: a marxista iparpolitika, valamint az ipar és az ipari ploretariátus helyi történetének ismerete és az ebből fakadó politikai konzekvenciák. (Ez a tanulmány természetesen csak az utóbbiakra lehet figyelemmel.) A történeti pillanat 1945 után nagyon érdekes volt. Az ipari proletariátus teljes politikai emancipálódása anélkül történt meg hazánkban és Somogy megyében, hogy a tőkések gazdasági hatalmában lényeges és alapvető változás következett volna be. Ez kedvezett az olyan gyengén fejlett megye ipari proletariátusának, mint a
