Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

csőlátókat) tanulmányozva kiderül, hogy lényegében véve a lengyel, a francia stb. menekülteknek nyújtott segítség különösképpen a Kállay-kormánynak biztosított politikai manőverezési lehetőséget, másrészt az ún. „hinta" politikának is - jelentős - részét képezte. Az más kérdés - és ezt hangsúlyozni kell -, hogy a magyar lakosság zöme, minisztériumi főhivatalnokok, a hadsereg tisztjei és a helyi közigazgatási vezetők közül számosan, őszintén és minden hátsó gondolat nélkül, hatáskörüket - esetenként - túllépve a menekültek segítségére siettek és olyan életlehetőségeket biztosítottak

7 a menekültek tízezrei számára, amely abban az időben szokatlan - és bátor - olykor antifasiszta jellegű cselekedetnek bizonyult. A németországi hadifogoly- cs munkatáborokból az első francia hadifoglyok 1942 elején érkeztek - szöktek - Magyarországra. A Magyarországra szökött francia katonákat Budapesten, a komáromi vár Monostor-erődjében, majd a selypi lengyel menekülttáborban helyezték el. A franciák létszáma kezdetben 8 fő, 1942. július 18-án 5 tiszt és 51 legénységi állományú egyén volt. A IV. hadtestparancsnokság 1942. július 18-Í jelentése szerint a franciák létszáma gyorsan növekedett, mert „férőhely és ágyneműhiány" miatt a selypi táboron kívül Lőrinc községben magánházakban is helyeztek el francia katonákat. A franciák kezdetben a teljes ellátáson kívül a budapesti francia konzulátustól személyenként havi 300 pengőt kaptak. Ez a kétségtelenül magas segély - a IV. hadtestparancsnokság szerint - a franciák számára lehetővé tette a „különösen szűkös élelmiszereknek a felvásárlását. . ." és így „a viszonylagos anyagi jólét és a mozgási szabadság mellett... az a gyanú, hogy a Magyarországon internált franciák értesítik a még német fogságban lévő honfitársaikat és buzdítják őket. . . Magyarországra való szökésre."

8 A hadtestparancsnokság véleménye teljes mértékben megfelelt az igazságnak, 1942. szeptember ió-án már 125 fő francia menekült tartózkodott a selypi táborban.

9 A francia menekültek jogi helyzetének tisztázása hosszantartó és szenvedélyes vitákat eredményezett. A budapesti francia követség katonai attaséja azon a véleményen volt, hogy „a magyar államnak nincs joga a Németországból vagy bárhonnan ideszökött franciákat internálni (akár katonák voltak, akár nem) mert Franciaország és Magyarország közt nincs és nem is volt háború . . ." ezért a Magyarországra menekült franciáknak menedékjoguk van.

10 A H. M. 21. osztályának állásfoglalása is igen sokatmondó: „Bár nem vagyunk Franciaországgal hadiállapotban, de szövetségesünk Németország hadban áll vele. Nagyon kellemetlen következményeket vonhatna maga után, ha szövetségesünk ellenségeit. . . mi az országban szabadon engednénk, . . .vagy pedig innen továbbszökve, újra fegyvert fogjanak a velünk szövetséges állam (Németország) ellen."

11 A 21. osztály a magyar külpolitika elevenjére tapintott, amikor megállapította: „Mivel mi nem semleges, hanem a németekkel szövetséges, a franciákkal szemben pedig ,nem hadviselő' állam vagyunk, a szövetségi viszonyra ... a legmesszebbmenőén figyelemmel kell lennünk."

12 A H. M. 15. (jogi kérdésekkel is foglalkozó osztályának és a Vkf. D. osztályának állásfoglalása után a 21. osztály állásfoglalása és rendelkezése értelmében a német hadifogságból Magyarországra szökött francia állampolgárokat a lengyelekhez hasonlóan internálták, részükre táborszerű tartózkodási helyet jelöltek ki előbb Selyp, majd Balatonboglár községben. A táborból való szabad eltávozás „ébresztőtől-takarodóig" engedélyezve volt. A tábor katonai jellegének kidomborítása és a német tiltakozások megelőzése ér-