Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

A francia menekültek tömeges Magyarországra érkezése időbelilcg egybeesett a német hadseregnek a keleti hadszíntéren (Keres, Harkov) elért győzelmeivel, illetve az angol-amerikai haderők észak-afiikai partraszállásával.

3 A magyar kormánynak ezúttal nem kellett olyan mértékben és formában magyarázkodni, mint azt 1939 őszén a Magyarországra menekült (összesen 140 ezer fős létszámot kitevő) lengyelek miatt kénytelen volt megtenni. A precedenst mindenképpen a lengyel menekültek szolgáltatták.

4 Az előbbieken túlmenően volt még egy érv, amire hivatkozhatott a magyar külügyminisztérium: a francia menekültek (a lengyelekhez képest) kis - alig ezer fős - létszáma. A franciák magyarországi jelenlétéhez - különösen - a Kállay-kormány fűzött (többnyire irreális) reményeket. Világosan látni kell azonban azt is, hogy a világháború alatti magyar kormányok kétségtelenül csak annyiban képviselhették, védhették meg a magyarországi francia (lengyel, holland, belga és badoglioista-olasz) katonai menekültek érdekeit, ameddig azt a Németországhoz fűződő - egyre szorosabbá váló - kapcsolat megengedte. A magyar uralkodó osztályok a második világháború előestéjén, de különösen a világháború idején egyre inkább alárendelték magukat a német politikai és gazdasági érdekeknek. Viszont az is tény, hogy Németország totális győzelme (1942 végén, 1943 tavaszán) reménytelenné vált, továbbá Németország háborús tervei és „szövetségeseivel" szemben tanúsított agresszív „dinamizmusa" miatt a Kállay-kormány a magyar diplomácia nyugati kapcsolatait, a politikai szálakat az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával szemben beállott hadiállapot időszakában sem kívánta (nem is akarta) teljesen felszámolni.

5 Ez az ellentmondásokkal terhes koncepció ad magyarázatot arra, hogy a Kállaykormány - és az előző kormányok - a lengyeleknek, a franciáknak (a kisszámú, de politikai jelentőséggel bíró angol, belga, holland, badoglioista-olasz menekülteknek) nyújtott segítség és engedmény mértékét a németek előtt kisebbítették vagy éppenséggel félremagyarázták. E kettős politikának az volt az oka, hogy a magyar uralkodó osztály egy része (és képviselőik: Teleki, Kállay) a német diplomácia segítségét igénybe vették ugyan, de a magyar külpolitika „önállóságát" nem akarták feláldozni (mindenben) a német törekvéseknek. A német kormány viszont a lengyel és a francia menekültek miatt nem akarta elmérgesíteni a német-magyar kapcsolatokat, hiszen Magyarország (önkéntes) katonai támogatására és gazdasági (ipari, mezőgazdasági) forrásaira szüksége volt. Ezért a német kormány - Magyarország német megszállásáig - megelégedett azzal, hogy időrőlidőre tiltakozott a menekültek jelenléte, majd a számukra biztosított (vagy elnézett) szervezkedési, szökési, letelepedési vagy éppen a munkavégzési és kulturális lehetőségek miatt.

6 Ezekből a szempontokból - bár más szempontok is közrejátszottak - kell értékelni a második világháború első hónapjaiban Magyarországra menekült 140 ezer lengyel állampolgár és 1942 közepétől a német munka- és hadifogolytáborokból átszökő mintegy ezer francia katona befogadásának és megsegítésének indító okait. A lengyelek és a franciák befogadása - különböző meggondolásból - de egyazon koncepcióból történt. A magyar kormányok a háború kimenetelétől függetlenül a lengyel menekültek és a Németországból Magyarországra szökött francia (angol stb.) hadifoglyok megsegítésének pozitívumait a világháború utáni időre „tartalékolták". A második világháború alatti magyar kormányok külpolitikáját (a Berlin-Róma tengelyhez és a nyugati hatalmakhoz fűződő kap-