Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

Természetesen a telepítő tényezők teljesen egyértelmű meghatározottságáról az üzemek többségében alig beszélhetünk, mert az alapanyag orientáltak telephely-választását éppen úgy, mint a fogyasztóhely orientáltak telephely-választását erősen befolyásolta a közlekedési pályákhoz való viszony, ritkábban pedig a munkaerő-kínálat. Az is tény, hogy az alapvetően fogyasztópiac orientációjú balatonmáriai betonáruüzem az adalékanyag szükségletének kb. az 1/5-ét a helyi sóderbányából elégíti ki. A Balaton-parti turzás finom, aprószemcséjű, homokos frakciót bőven tartalmazó anyagát egyes termékek készítésénél a durvább szemnagységú gyékényesi kaviccsal keverik össze. Éppen ezért, hogy árnyaltabban megvilágítsuk az egyes üzemek eredeti telepítő tényezőit, feltárjuk, hogy vajon azok hatnak-e még ma is - ha igen, akkor milyen mértékben -, a következőkben megismerkedünk az anyagbeszerzés és készáru-szállítás területi megoszlásával. d) Anyagbeszerzés A betonáru készítés legfontosabb alapanyaga a kavics, amely a készáruk térfogatának a minőségétől és felhasználástól függően 70-90 százalékát teszi ki. Ebből következik, hogy alig van jelentősége a cement beszerzési helyéhez való közelebb településnek, annál is inkább, mert a cementellátás területi rendszere szinte évente újjáalakul, az új termelési kapacitások (DCM, BCM, Hejőcsaba II.) belépésével és a cement-import volumenének és forrásainak (irányának) rapszodikus változásával. Pl. Somogy megye déli feléhez hiába feküdt legközelebb a régebbi beremendi cementgyár, kapacitása nem volt elég a Baranyán kívüli területek teljes ellátásához, s ezért a betonüzemek a távolabbi Tatabányáról szerezték be a nagy mennyiségű cementet. A BCM átadása óta viszont több beremendi cement érkezik Somogy DK-i részébe. A termelési költségszint alakulásának szempontjából viszont egyáltalán nem közömbös, hogy honnét szerzik be üzemeink a nagy tömegű adalékanyagot, a kavicsot. Számításba kell venni azt is, hogy az optimális beszerzés forrásainak helyét nemcsak a kavicsbánya távolsága dönti el, hanem - technológiai okokból az adalékanyaggal szemben támasztott minőségi követelmények is közrejátszanak. Az apró szemösszetételű, homokfrakcióban gazdag, folyamkotrásból származó anyag (pl. az adonyi) a vékonyfalú betontermékek, ezzel_ szemben a nagyobb kavicsokat is tartalmazó anyag a durvább, vastagfalú betontermékek (és az építkezési monolitbeton) készítésére alkalmasabb. Ennek az általánosságban megfogalmazott technológiai követelménynek a gyártók nem mindig tesznek eleget. A DK-Dunántúlt keretező folyamoktól távoleső üzemek kavicsbeszerzése a legvegyesebb, és sem közgazdaságilag, sem technológiailag nem mindig indokolt. Egyes üzemekben a nemes, csiszolt felületek kiképzéséhez - főként a mozaiklap gyártásihoz - említésre méltó a kőpor és a szemcsés mészkő-őrlemény felhasználása. Ezeket a speciális adalékanyagokat Balatonmáriafürdőre 65 százalékban Leányvárról, 5 százalékban Sümegről, 25 százalékban Pilisszentivánról, 5 százalékban pedig Gyöngyössolymosról, Nagyvisnyóról, Szarvaskőről és Eplényről; Zákányra korábban Sümegről és Nagykovácsiból, 1973-ban Leányvárról, Öcsről és Halimbáról; Tabra és Kaposvárra Leányvárról szállítják. E nemes adalékanyagok beszerzési forrásának kiválasztását meghatározza a gyártmány anyagának a színnel, szemnagysággal, felületi keménységgel szembeni követelménye, míg a távolság - az üzemenként mindössze néhányszáz tonnás tételek