Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban
az eddig használt elemzési módszerekkel teljesen megoldhatatlan feladatot jelent, a matematikai analízis eddig csak kevéssé igánybevett metodikai erednienyeit kell tehát segítségül hívnu nk. Az egyes tőkefajták páros korrelációjának matematikai elemzése az alábbi táblázatunkb a foglalt együtthatókat eredmény ezre: 15 X, x 2 X :! X,, Xfi Xi — 0,92 0,90 0,92 0,75 0,78 x 2 0,92 — 0,82 0,78 0,54 0,61 x 3 0,90. 0,82 — 0,86 0,76 0,80 0,92 0,78 0,86 — 0,65 0,65 X, 0,75 0,54 0,76 0,65 — 0,92 x 6 0,78 0,61 0,80 0,65 0,92 — Xi = változások időtartama X2 = a telekértéktőke X3 = az épületingatlanok értéke X4 = elevenleltár X5 = holtleltár Xe — forgótőke Részletesebben elemezve a táblázatot, azt látjuk, hogy a legszorosabb összefüggések az Xi, tehát az időtényező sorában láthatók, illetve hasonló értékű, szoros korreláció csak az X5 és az Xg tényezők között van még. Az Xi tényezővel való szoros összefüggés önmagában aligha igényel különösebb magyarázatot, hiszen egyszerűen csak két, egymást nyilván erősítő hatásról van szó. Az idő teltével egyrészt állandóan nőtt a gazdálkodás anyagigényessége és ez konstans árak esetén is növelhető hatást gyakorolt; 16 másrészt pedig az igényesebb épületek emelése, a belterjesebb elevenleltár kiépítése még ezen túl is meghatározta e korreláció szorosságát. Még mindig az Xi soránál maradva, rendkívül szükséges a figyelmet arra is felhívni, hogy a termelés technikai bázisát jelentő holtleltári tőke, ill. uradalmunkban, jelentős részében a munkabérrel azonos forgótőke időkorrelációja lényegesen alacsonyabb volt a fentinél, ami feltétlenül arra utal, hogy a termelési tényezők e két nagyon fontos elemének a mozgása - azaz az 1878-1914 közé eső növekedése vagy csökkenése - időben alig-alig, vagy egyáltalán nem volt feltételezett a termelési tényezők egyéb faktorainak az alakulásától. Nagyjából ugyanezt láthatjuk akkor is, ha a mátrixunkon oszlopirányban lefelé haladunk, azzal a különbséggel azonban, hogy itt ráadásul az összefüggéseknek a fokozatos gyengülése is kirajzolódik. Az X2 sor X3, X4, X5 és X ( ; összefüggései láthatóan alacsonyabbak a felső sor értékeinél. A telekértéket adottnak véve, a legkézenfekvőbb volt a kapcsolat az épületingatlanokkal, viszonylag jó volt az összefüggés az elevenleltárral, alig-alig volt azonban feltételezettség a holtleltári értékek és a forgótőke-felhasználás alakulásában. Nem kétséges, hogy a mátrixunk X2 sora az uradalmi tőkék fejlődésének az adott korra jellemző modelljét mutatja, amelynek a lényege az volt, hogy a gazdálkodás területi feltételeinek a fokozatos kialakítása mellett elsősorban az épületinvesztició jelentette a következő lépést, az állatállomány értéke pedig viszonylagos magas volt már a
