Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban
hagyományosan jelentős állattartásból következően is. Az eszközkészlet, ill. a forgótőke-felhasználás arányos alakítására azonban a földérték növelésének megfelelően egyelőre még nem nyílt lehetőség. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy az 1867—1883 között összesen beruházott 503 841,92 forintnyi tőke 54 százaléka az épülettőkét, 29 százaléka az elevenleltárt növelte, és csak 17 százaléka jutott a holtleltár gyarapítására. 17 Bármennyire is egészségtelen volt a fejlesztésnek ez az útja, mégis látnunk kell a szükségszerűségét, hiszen akár a termelőeszközök, akár a végtermékek tárolásáról legyen is szó, a megfelelő technológiai burok nélkül irreális lett volna a termelésfejlesztés, de bizonyos alapvető építkezési tevékenységet kívánt az alkalmas munkaszervezet kiépítése is. Az X3 sor X4, X5 és Xfi kapcsolatai ezt jelzik számunkra, de ugyanakkor azt is mutatják, hogy az épülettőke részaránya még mindig önmagában sem volt elégséges, hiszen az elevenleltár alakulásával sem volt képes a megfelelő szoros összefüggést megteremteni. Mind számszerűségében, mind pedig nyilvánvalóan tartalmában is a fentiektől teljesen eltér az X-, és az Xß tényezők közti kapcsolatot mutató korrelációs koefficiens. Az érték szorossága az élőmunka felhasználásának alapvető szerepét jelzi, azt ti., hogy az eszközleltár és a forgótőke alakulása egymást nagyon szorosan meghatározta. Hogy azonban ez a meghatározottság mégsem volt teljes, azaz, bogy kétség kívül hiányos volt a nagyüzemi technológiákhoz szükséges uradalmi eszközpark, és hogy ezt a hiányt a forgótőke pótolta, azt mutatja egyébként az X2 sor, X5 és Xß összefüggéseinél mutatkozó különbség is. Nyomon követtük az uradalom tőkéiben lejátszódó változás mindkét oldalát, megállapíthattuk a szerkezeti változások dinamikáját, értelmezhettük a szerkezeti változásoknak azt a belső összefüggésrendszerét, amelyik - majd később látni fogjuk - a tiszta végtermékkihozatal alakulását bonyolult összetevőkön át érvényesülve alapvetően meghatározta. Mielőtt azonban e kérdéskör boncolgatására térnénk, vegyük szemügyre azt, hogy a feltárt belső hatásmechanizmus milyen konkrét alapokra épült, illetve más oldalról milyen eredményekhez vezetett! Az alábbi táblázatunkban az abszolút számokat ismét csak mellőzve, az egyes tőkéknek az alaptőkéhez viszonyított részarányát mutattuk ki. 18 A táblázat számainak egyszerű áttekintése is jelzi számunkra azt, a fentebbi analízisünk során a belső összefüggésekkel már jelzett folyamatot, melynek a lényege az épülettőke és a forgótőke látszólag önálló fejlődése volt. Ha a táblázatba foglalt viszonyszámokat összevetjük a korabeli irodalmi adatokkal, kézenfekvővé válik az uradalom tőkestruktúrájának a torz volta. A Goltz-féle normatív értékekhez viszonyítva láthatjuk, hogy uradalmunk milyen sajátos mozgást mutatott. 19 A viszonyított csoportértékeket tekintve, az uradalom 1877-ben az extenzív és a nagyon extenzív értékhatárok között volt, de ez is az eszközleltár viszonylagos hátramaradásával, ill. a forgótőke viszonylag magasabb értékének kiegyenlítő hatásával állt összefüggésben. (Csak emlékeztetőül írjuk le ismét: az előző pároskorrelációs sorokban az X5 és az Xß tényezők között feltűnően szoros, 0,92-es korrelációt láthatunk.) A kezdő évet követő másfél évtized fejlődése - hogy úgy mondjuk - intervallumon belüli fejlődés volt, a viszonyszámok változatlanul csak a nagyon extenzív értékhatárokat múlták felül. A forgótőke részesedésének az alakulása azonban már eltért az üzemtőke többi alkatelemétől, mivel már az extenzív és a közepesen intenzív értékhatárok között mozgott.
