Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

Az „alkotmányvédelmi" harc hatása és következménye Somogy vármegyében Az 1905-ös választási sikerek ellenére a Függetlenségi és 48-as Pártnak lezárult az a korszaka, amelyben még a társadalom döntő többségének a bizalmát és a morális támogatását megkapta. Ezideig az ellenzék és a néptömegek törekvése találkozott azon a ponton, hogy 67-et támadták - bár egészen más alapról - így az érdekellentét a század elejéig ezen a területén nem vetődött a felszínre, harmonikusnak látszott az együttműködés a kormánypárt ellen. A századforduló idején azonban a választásokból kirekesztett, de a korteshadjáratok alkalmával a pártpolitikai érdekekért felhasznált tömegben fokozatosan érlelődött meg az a felismerés - nem kis mértékben éppen a szocialista eszmék hatására -, hogy csak önálló politikai tevékenységgel vívhatja ki a gazdasági és a politikai jogait. E tekintetben az 1905-1906. évi „nemzeti ellenállás" komoly tanulságot jelentett azok számára, akik még illúziókat tápláltak a koalíció, illetőleg Kristóffy demagógiája iránt. A néptömegek leválása a Függetlenségi és 48-as Pártról törvényszerű volt, miután a demokratikus és a nemzeti törekvések helyett, a megrendült politikai helyzetben, osztályérdekeiket kívánták megvalósítani. Bizonyítható, hogy 1903-tól kezdve az ex lex állapotot a megye nagyon sok helységében arra használta fel, a parasztság, hogy az adót rendszertelenül fizette. Ilyenformán a 342. sz. és a 346. sz. közgyűlési határozatok a már korábban jelentkező spontán adómegtagadást meggyorsították azzal, hogy azt legalizálták és törvényesnek ismerték el. A törvényhatósági közgyűlés már 1904. február i-én rámutatott arra, hogy „az 1903. évre előírt állami adók a törvényen kívüli állapot következtében nem folytak be a törvényhatóság területén a megszokott pontossággal, s a kimutatások tetemes, hátralékot tüntetnek fel."

51 A „nemzeti ellenállás" időszakában kétségkívül fokozódott az adómegtagadás. „A nép az egész küzdelemben csak azt tanulta meg, hogy nem megy katonának és nem fizet adót"

52 írta a „Somogyvármegye". A politikai krízis elmélyülésével a megyében kibontakozó agrármozgalmak mind nagyobb gondot okoztak a kormánynak és a törvényhatósági bizottságnak egyaránt. A belügyminiszter már 1905 tavaszán olyan jelzéseket kapott, miszerint a falvakban az agrárproletárok harca várható a nyár folyamán. Kétségkívül serkentően hatott az agrármozgalmakra a labilis politikai helyzet. A spontán és a szórványos aratósztrájkokat, a szervezett, a tudatos, az egész megyét átfogó, sőt azon is túlmutató arató és cseledmo^almak váltották fel. A szocialista eszmék terjedését bizonyítják, hogy Weltner Jakabot a hácsiak népgyűlésre hívták meg, amit a főszolgabírónak sikerült megakadályozni, de a jelentésből kitűnt, hogy itt nem szórványosan előforduló esetről volt szó. „A járás területén különösen a hácsi-telepi lakosok között többször megfordultak a fővárosi szocialista agitátorok, részben a „Népszava" és egyéb filléres lapok izgatásai idézték elő a jelen helyzetet."

53 Hács községből 1905. július 7-én kiinduló aratósztrájk futótűzként terjedt el a megye különböző járásaiban, érintve az uradalmak többségét. A mozgalom kibontakozását a főszolgabírói jelentésből idézhetjük: „Ezen erőszakos mozgalmak kiindulópontja mellett közviszonyaink züllöttsége, mely nem-