Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Szili Ferenc: Az 1905-1906. évi kormányzati válság hatása és következménye Somogyban

csak a törvény és hatóság elleni tiszteletlenség és semmibevevés melegágya, de szerfölött kedvező alkalom arra is, hogy a fennálló társadalmi rend mindenkori és állandó ellenségei a szokottnál sokkal nagyobb mértékben érvényesítsék romboló befolyásukat. Maguk az aratók és cselédek hivatkoztak rá, hogy ők folyton a törvények felfüggesztését, és ezzel a törvények érvénytelenségét hallották hirdetni, és a legnagyobb csalódást és megcsalást panaszolták, amikor törvénytelen eljárásuk következményeként kiszabott büntetések végrehajtása foganatba vétetett, holott arról voltak meggyőződve, miszerint a hatóság közbelépése, büntetések kiszabása csak közönséges fenyegetés, amelyek beváltására a hatóság jogosítva nincsen."

54 ,,A nemzeti ellenállás" divergens értelmezése egyúttal azt is jelentette, hogy az „alkotmányvédelmi" harc a koalíció számára önveszélyes is lehet, mert a tömegek a kedvező politikai szituációt gazdasági és demokratikus jogaik kivívására fordíthatják, amit az alábbiakkal igazolhatunk: „Ezen nyomasztó helyzetben - jelentette a főispán 1905-ben - a különböző célokat szolgáló izgatók könnyű munkára találtak, s a „bérfelemelés", „robot megszüntetése", „magasabb aratórész" jelszavai alatt eddig békés aratómunkásainkat annál könnyebben tudták megmozdítani, mert a törvények felfüggesztése s a hatóságok tehetetlenségéről már úgyis teljesen meg volt győződve".

55 Az alispán a törvényhatósági bizottságnak tett negyedéves jelentésében beismerte, „hogy a komolyabb fejlemények elfojtása katonai segédlet igénybevétele nélkül teljesen hajótörést szenvedett volna".

56 Majd értékelve a mozgalmat rámutatott arra is, hogy „az ipari munkások mozgalmával szoros kapcsolatban álló bérharcnak tekinthető . . . "

57 A közigazgatási bizottság a miniszterelnöknek küldött beszámolójában arra hívta fel a figyelmet, hogy az aratósztrájk felszámolása nem jelentheti a végső megoldást, mivel félő, hogy „az elégedetlenség a mezőgazdasági cselédek között is lábra kap, mely esetben a hatóságok majdnem tehetetlenül állnak és a gazdaközönségnek kiszámíthatatlan kár okoztatnék . . . "

58 Miután a feszültséget hosszabb távon nem lehet konzerválni, annak kiváltó okait kellene megszüntetni. Itt azonban a földbirtokos osztálynak olyan engedményeket kellene tenni, amire képtelen, ugyanakkor az erőszak társadalmi konzekvenciáit sem tudja végig követni. Ezért számukra az egyedüli lehetőség, hogy hosszabb távon is a katonaságra és csendőrségre támaszkodva kívánják megszilárdítani a közbiztonságot. A „nemzeti ellenállásból" kiábrándulva felismerik, hogyha a politikai stabilitást igen rövid időn belül létre nem hozzák, „úgy, hogy aratás előtt a sorozás, hátralékos adók beszedése, a törvények uralmában megingott hitet és jóformán kiveszett törvénytiszteletet vissza nem állítják, nem csupán az általános választói jog érdekében megindítandó mozgalomtól, hanem esetleges strike esetén oly visszaélésektől, sőt bűntényektől lehet tartani, melyek megelőzésére a hatóságok alig lesznek képesek".

59 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület érezve a földbirtokos osztályt fenyegető veszélyt, figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy az ország különböző területein az aratómunkások nem hajlandók aratószerződéseket kötni. „Az ország minden vidékéről érkeznek panaszok a gazdaközönség köréből a tekintetben, hogy a legkülönbözőbb címmel alakult szocialista szervezetek, a munkásokat szakegyesületbe tömörítik, oly program és ígéretek alapján, amelyek tar-