Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Bendefy László: Vörös László emlékezete

biból mérnök lett s mindketten a kamarai vízügyi szolgálatban tevékenykedtek. Mátyásról nem szólnak az írások; Vince pedig jogot végzett és főszolgabíró lett belőle. Vörös László eléggé későn, 24 éves korában vétette fel magát az ősi debreceni református kollégiumba. Felvételi vizsgája alapján a felső tagozat II. osztályába iratkozhatott be. A kollégiumban szolgadiákként tartotta fenn magát. Ezekről az évekről jóval később így ír Zsigmond öccséhez intézett levelében : „Egyik közmondás azt tartja: aki mer a' nyer. Én már sokat mertem életemben, és még - hála az egeknek - eddig nem vesztettem bele. Tudod, mikép adnám rá a fejem, hogy majd 24 éves létemre tanulóvá levek; mikép áldoznám fel éji nyugalmamat, midőn 34-38 éves koromban szigorú tanulásra adtam magam ..." (26). Karács Teréz idézett feljegyzése fogalmazását illetően nem egyezik sem Vörös László saját feljegyzéseivel, sem az Institutum Geometricum anyakönyvi adataival. Ennek ellenére mégis helyes, mert nyilvánvalóan Vörös László saját elbeszélése alapján készült. Selyes értelmezése a következő. Vörös László 1814-ben, 24 éves korában került Debrecenbe. Ott töltött hat évet. Majd 1824-ben, 34 éves korában beiratkozott az Institutum Geometricumba, s négy év múlva, 1828-ban kapta meg mérnöki oklevelét. Tehát - miként Karács Teréz írja - összesen 10 évet töltött tanulással. Ami pedig a 18 évi asztalosmesterséget illeti, Karács T. feljegyzéséből az következik, hogy atyja már 6 éves korában befogta a mesterségbe: kis inasként kezdte a gyermek elsajátítani az asztalosipar titkait. Debrecenben 1820-ig tartózkodott. Már itt megismerkedett a térképrajzolás, a földgömb készítés és a rézmetszés elemeivel. Majd a gyakorlati évek következtek. Egy időre valószínűleg uradalmi mérnök mellett helyezkedett el. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor úgy gondolom, hogy életpályájának további alakulásában szerepe volt Vay Miklós mérnök-generálisnak (27). Vay ugyanis Debrecenben salétromgyűjtő- és feldolgozó üzemet létesített. (Azt az utcát, ahol „Salétromháza" volt, a mai napig is Salétrom utcának nevezik.) Emellett a generális állandó szállást is tartott magának Debrecenben. Gyakori utazgatásai miatt pihenő helyként volt erre szüksége. Mindezeken felül a Vay családnak igen szoros kapcsolatai voltak az északtiszántúli református egyházkerülettel. A generális bátyja, Vay József, egyházkerületi főgondnok volt, s az egész Vay család (ideértve a vajai grófi ágat is) igen hathatós támogatásban részesítette mind a sárospataki, mind a debreceni református kollégiumot. 1820-ban, amikor Vörös László búcsút mondott a debreceni kollégiumnak, Huszár Mátyás már a nagyváradi kamarai mérnöki hivatal igazgató mérnöke volt, de mérnöki gárdáját még nem szervezte meg. Vay Miklós generális, királyi biztossal együtt személyenként válogatták össze a geometrákat. Vörös László kollégista korában annyira kitűnt térképrajzolási és rézmetszői készségével, hogy ezért kerülhetett már 1821-ben Huszár beosztottjaként Nagyváradra. Felvételét az tette lehetővé, hogy Amizoni József, Huszár egyik leghasználhatóbb mérnöke, munka közben szerzett betegsége következtében meghalt (14). Mivel