Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Bendefy László: Vörös László emlékezete

Amizonit azonnal pótolni kellett, Vöröst már 1822-ben a Körösök helyszíni felvételi munkájához osztották be: hálózati szintezést végzett a Huszár által szerkesztett, és a bécsi Voigtlander-cégnél elkészített műszerrel (14). A következő 1822-23 telén pedig a térképezési munkába is bekapcsolódott. Egészen meglepő, milyen kiváló mérnökökkel dolgozott együtt, noha egyelőre csak a debreceni kollégiumban szerzett tudással rendelkezett. 1823-ban Huszár Mátyás fiatal mérnökei, hogy csak a legkiválóbbakat említsem, a következők voltak: Vásárhelyi Pál, Keller Ignác, Melczel János, Lányi Sámuel, Vörös László, Kamőczy Gábor, Báthory István és mások. Összesen tizenhármán voltak. (A sorrend Huszár minősítési rendjének (14) felel meg.) Amikor 1824-ben megkezdődött a Duna folyam térképezése (Dunamappáció), Vörös Lászlót a komáromi szakaszra rendelték. Beosztottja is volt már Forberger Sámuel személyében. A komáromi erődítmény osztrák parancsnoka azonban nem engedélyezte nekik a hatáskörébe eső Duna szakasz felvételét. Ez annál nagyobb bosszúságot okozott, mivel Huszár (akárcsak a Körösökön) teljes vízrajzi felvételt hajtatott végre keresztszelvényekkel, vízsebesség és vízhozam meghatározással; sőt a partok mentén aknázással, még talajminőség mintákat is vettek! A kényszerű kiesést csak két évi tárgyalás után sikerült pótolniuk. 1824-ben a nyári idénymunka befejeztével Vörös László odahagyta kamarai állását és beiratkozott a pesti Institutum Geometricumba. Ezt vasszorgalommal három év alatt elvégezte és 1828-ban, 38 éves korában végszigorlatot téve, mérnöki oklevelet nyert (27/a). Ez idő alatt lithográfusként tartotta fenn magát. Pártfogója, munkaadója és egyben a művésszé érlelődésben mestere Karács Ferenc volt. Nem nehéz megállapítani, hogyan jutott Vörös a már híres Karács körébe. Az öreg Vay Miklós generális 1824-ben éppen Pesten időzött. Karács Teréz megírja (28), hogy a generálisék jó néhányszor látták vendégül ebédre Karácsot és feleségét, Takács Évát. Honnan eredt e barátság? Karács Teréz annyit árul el erről, hogy atyját a nagytekintélyű báró „mint művészt" hívta meg asztalához. Akkoriban a rézbemetszés és a kőre írás (lithográfia) valóban a művészet magas grádusának számított, mert a reprodukált rajznak nemcsak tisztának és tetszetősnek, arckép esetében hűnek, hanem Karács speciális munkaterületén nagyon pontosnak is kellett lennie. Ö ti. kizárólag térképek rézbe és kőbe metszésével foglalkozott. Vay Miklós a Körösök mocsárvilágának az ifjabb Tessedik Sámuel által az 1810-es években felvett térképét (14) metszette rézbe Karács Ferenccel. Ez a térkép rendkívül érdekelte a generálist, mert folyamszabályozási, királyi biztosi tevékenységének első nagyobb szabású eredménye volt. Vay Miklós személyében kereshetjük tehát azt a pártfogót, aki ilyen módon anyagilag is lehetővé tette Vörös számára a mérnöki diploma megszerzését. Karács Teréz szerint Vörös Lászlót atyja nem annyira tanítványának, vagy alkalmazottjának, hanem művésztársának tekintette, és összeismertette korának legkiválóbb pest-budai művészeivel. így Falka, Prixner, Berkeny, Ehrenreich rézmetszőkkel, Marczinkay, Donát, Schafft, Szentgyörgyi, Richter, Kärling, Simó, Nagy Zsiga és Pesche festészekkel, valamint Donáiszki, Ferenczy és Cilich szobrászokkal (28).