Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Boros László: Dorffmaister Somogyban

faanyagot kedvezménnyel kapták a hercegség répási, valamint Batthyány Kázmér gróf jutái erdejéből. Festetics Antal a templom építési költségeit vállalta. A tetőszerkezet faanyagát Dunaföldvárról szállították éppúgy, mint korábban a plébániaépület építésekor, 1838-ban. Ehhez az állásfákat Dávodról, az urasági erdőből, a meszet Bükkösdről hozatták. A torony a szomorú emlékezetű esemény után nyerte mai alakját. A tűzvészkor a sekrestyének még csak a falai álltak. Az akkor még zsupptetős oratórium megmentése sikerrel járt, ezért a tűz nem hatolhatott a templom belsejébe. A festményekről A XVIII. század második felében a barokk stílust létrehozó ellenreformációs program elvesztette létjogosultságát. A felvilágosodás hatása nemcsak a politikában jelentkezett. Mária Terézia uralkodásának végső szakaszában, de különösen II. József idejében az államvezetésben beállott változások a művészeti alkotások témaválasztásában, kifejezésmódjában is érezhetők. A későbarokk már tárgyilagosabb ábrázolási készsége mutatkozik meg az egyházi művészetben is. A barokk látomások helyett a valósághoz közelebb álló szemlélet jutott előtérbe. A formaelemek tobzódó nyugtalansága fokozatosan lecsöndesül. Az átmeneti időszak polgárságának fokozatos elvi érvényesülése a megrendelők elképzeléseit, igényeit a nemzeti formanyelv kialakulásának irányába terelte. A XVIII. századi Mária-kultusz a század végén a nemzeti érzelmeinek egyre inkább hangot adó nemesség segítségére sietett. Festetics Lajos is az ébredő nemzeti tudat hatására tervezte meg a toponári templom belső festésének programját. A főoltár grisaille alakjai a két legnagyobb magyar szent királyt ábrázolják, s a mennyezet marianus tematikája a templomon kívül a Patrona Hungáriáé gondolatát kifejező magyar címeres Mária-oszlop politikus megfogalmazásában nyer befejezést. Dorffmaister István a dunántúli egyházi és világi mecénások körében ismert és foglalkoztatott festő volt. Dorffmaisternek a Festetics családdal való legkorábbi, évszámmal is jelölt kapcsolatára eddig mindössze a festőnek 1786 májusában Szily János szombathelyi püspökhöz írt leveléből következtethettünk. A levélben Nyúlon végzett munkájának befejezéséről értesíti a püspököt, majd közli, hogy Egyedre megy, ahol Festetics gróf számára tájképeket fog festeni.

36 Legújabban (1971. aug.) azonban fény derült a már elfelejtett toponári freskók és jelzett oltárképek festőjének a nevére is. Ez még korábbi (1781) kapcsolatot bizonyít a földbirtokos család és Dorffmaister között. A toponári templom kifestésére Festetics Lajos adott megbízást. A képzőművészeteknek minden korban fontos szerep jutott a közművelődés előbbre vitelében. A javarészt írástudatlan nép számára a képi, vagy tárgyi ábrázolás szemléletessége a prédikációk bibliai történeteit illusztrálta, s ezeken keresztül nyilvánult meg nevelő hatása. A falkép pozitív ráhatásában elsőrendű jelentőségű, mivel a templomok nagy falfelületein a legszuggesztívebb közlésre képes. Templomaink falfestéssel való díszítése a XVIII. században élte második virágzását. A falképek a boltozatokon, kupolákban illúzionisztikus égi távlatokat nyitnak. Toponáron a templom belseje - több dunántúli temploméhoz hasonlóan - teljes egészében festett. A mennyezetet freskók ékesítik, míg az oldalfalakon copf ornamentika fokozza a dekoratív hatást. A mennyezet csehboltozatain a tartalmi szempontból konzervatív témaválasztású képek összefüggő marianus