Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Boros László: Dorffmaister Somogyban

eszmekört szolgáltatnak, amely a barokk apotheozisok légiessége helyett a cselekvő történést helyezik előtérbe. A freskók a tűzvészt túlélték ugyan, de a tető égésekor felhevült boltozat miatt, főképp állóképességükben károsodtak. A freskók képterében ma már hiába keresnénk Dorffmaister jelzését. Ezt a két alkalommal megismételt átfestés tüntette el. A képszerkesztés sajátságai, az egyes formaelemek, valamint az architektúrafestés és az ornamentika motívumai is gyanakvóvá tehetnek bennünket. A mester kilétét azonban kétségtelenül megtudjuk a História Domus 1840-ből származó hiteles bejegyzéséből, ugyanis a templom építési idejének meghatározásán sikertelenül fáradozó akkori plébános - szerencsénkre -, a mennyezetfreskó akkor még olvasható signójában szereplő évszámot hívja segítségül: „Mikor tétetett le az alapkő, senkisem tudja, de ez nem csuda, mert még az sincs a Visita Canonicában feljegyezve: hogy melly napon consecraltatott? Csakhogy 1781-ben - ezt kivehetni a gyönyörű festvény Mestere nevének feljegyzésébül, melly még egy kevéssé látható a középső Templomi boltozaton eme szavakkal Stephanus Dorffmaster Polyth Viennensis Director - 1781 - a templom egész díszében készen állott."

37 Több mint száz évvel a felszentelés után került sor a templom renoválására. A História Domus 1878. október 29-én kelt bejegyzése szerint Festeticsek a templom festett felületeinek felfrissítésére külföldről hozattak szakembereket. „A templom reparatioja a földes uraság kegyelméből 1875. év September hónapban kívülről a toronyfalaknak és egyéb falaknak meszelésével 1876. év jan. és jul. hónapban pedig belülről Bécsből szállított pictorok (Koggensauer József főpictor) által újból kifestetett." 1937 a freskók történetében ismét jelentős dátum. Ekkorra a templombelső igen rossz állapotba jutott. A mennyezetképek is megrongálódtak. A falak belső felülete megkopott, sőt, a mennyezetről a vakolat is hullani kezdett. Gróf Festetics Kristóf és a plébános 1000-1000 pengős felajánlása és az egyházközség 2000 pengős hozzájárulása nyomán gyűlt össze az összeg, amelynek fejében a kőművesmunkát, a templom kopott falainak újrafestését és a freskók kijavítását ezúttal magyar művész, a kaposvári Soós István végezte. A kétszeri átfestés eredetiben meghagyta a dorffmaisteri koncepciót. A képek felépítésében a későbarokk előadásmód érvényesül. Az egy nézőpontra komponált szerkezet világos. Az atektonikus formarendszer alkalmazása már túlhaladott megoldás, mindössze nyomokban ismerhető fel a kompozíciók némelyikében. A képszerkezet felállításában a tudatos szimmetriára törekvés nyilvánvaló. Ez a kompozíciós felépítés, vagyis az egynézőpontos beállítás, a tektonikus formarend, valamint a szimmetriára épülő képalkotás, az összképi hatás - az első pillanatra - a theatrum sacrum barokk világát idézi föl bennünk. Azonban - amint az a mellékelt fényképek alapján is megállapítható - a toponári mennyezetképek jelenlegi állapotukban semmiesetre sem azonosíthatók az eredeti festményekkel. A legutóbbi alkalommal történt beavatkozás oly nagymérvű, hogy. a ma látható festmények Dorffmaister festésmódjából sajnos már semmit sem mutatnak, s valójában 20. századi alkotással állunk szemben. A freskók a szentély és a hajó boltozatain ellipszis alakban helyezkednek el. A képeket levélfűzér keretezi. A lándzsahegy alakú levelek kötése boltszakaszonként ellenkező irányú. A képmező szélessége 3 m (kistengely), hosszúsága 5 m (nagytengely). A festmények összefüggő tematikát szolgáltatnak. A templomba