Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Boros László: Dorffmaister Somogyban

DORFFMAISTER SOMOGYBAN BOROS LÁSZLÓ i. A ZICSI BALDACHIN Semmiféle írás nem maradt az utókorra róla. Festett vásznával azon érdekes ritkaságok közé tartozik, melyeknek puszta léte az egyetlen bizonyosság. 1968-ban

1 került elő százados porréteg alól, hogy még mindig üde színei segítségével, formai megoldásával adjon választ az őt faggatok megannyi kérdésére. Dorffmaister István (1729-1797) soproni festő 1755-bcn végezte el a bécsi Képzőművészeti Akadémiát. 1760-tól élete végéig Magyarországon működött. Korának legtermékenyebb festője volt. Művei csaknem az egész Dunántúlon megtalálhatók. Somogy megye területén is többször dolgozott. Ezt elsősorban freskói bizonyítják. (Büssü 1764, Mesztegnyő 1772, Toponár 1781, Kisbárapáti, Nágocs, Tab, Tarany), de számos jelzett olajképe is megtalálható különböző templomokban. (Somogyszentpál 1776, Toponár 1781, Zics 1790, Berzence, Mesztegnyő.) A festőnek Ziccsel való kapcsolata valószínűen a Zichy-nemzetség seniora, Zichy Ferenc győri püspök révén jött létre, akinek elhatározásából és anyagi erejéből épült a falu temploma 1786-ban. Az alapító püspök 1783. június 8-án bekövetkezett halála után Zichy Mihály festőművész nagyapjának bátyja: Zichy József lett a helybéli patrónus. A templom szentelése egy évvel az építkezés befejezése után, 1787. július 23-án történt.

2 Valószínűen ekkorra készültek el a belső festési munkálatok.

3 A templom felszereléséhez tartozó szép és értékes alkotás az a baldachin, amely Zichy József megrendelésére készülhetett, s melyet a szokásnak megfelelően úrnapi körmenetek alkalmával hordoztak. A 130x190 cm méretű baldachin tulajdonképpen léckeretre feszített, vászonra festett olajkép, melynek hordozhatóságát a ráerősített vaskarikák biztosították. E dekoratív kivitelű, eszmei tartalommal is rendelkező mű, Dorffmaister munkásságának az érett korszakából származik. Ezt bizonyítja a hátoldal vásznán olvasható jelzés is: „Stephan Dorffmaister pinxit Accad. Viennae. 1790."

4 A kompozíció szerkezete az első pillantásra is világos, egyszerű. Formai megoldásként a szimmetria törvényeit alkalmazta a festő. A művészi igénnyel kidolgozott és a Szentháromság-ábrázolással hangsúlyozott, az ünnep jellegére utaló monstrancia centrális elhelyezésű. Körülötte kedves, jó formaérzékkel előadott reppenő, vagy a monstranciát tartó puttófejek helyezkednek el, melyek a lebegés, a könnyedség érzetét keltik. A csoport az arcok hasonlósága és méretazonossága ellenére sem tűnik egyhangú