Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

városok tömegét, a kereskedők hadát igényli napjainkban is. 1950-bcn a Német Szövetségi Köztársaságban a terménykereskedőknek több mint fele (57%-a) 5000 lakosnál kisebb településben tevékenykedett. Egyharmada (30%) a közép- és kisvárosokban és csak 13%-a nagyvárosokban. A kereskedők 1/3-a kis, 100 ezer márkát el nem érő forgalmat bonyolított le, fele közepest, és csak 8,5% érte el az I millió márka évi forgalmat.

10 A terménykereskedelem tehát a működési helyét tekintve a kisvároshoz, üzemi formáját tekintve pedig a kisegységhez kötött a kapitalizmus kezdetén. Később koncentrálódik és a kisvárosi gabonakereskedelem a nagyvárosi nagykereskedelemnek rendelődik alá. Az a kérdés most már, hogy 1800 és 1848 közt, a magyarországi kapitalizmus bontakozásának kezdetén, amely a mezővárosoknak nagy fellendülést hozott, nekilendült-e és mennyire Kaposvár mezőváros gazdasági élete? A mezőváros közlekedési helyzete nem volt kedvező. A század elején a kivitel két fő célpontjával Béccsel és a tengerparttal csak Kanizsán keresztül állott kapcsolatban. Budával sem volt egyenes összeköttetése, hanem csak kerülővel Körmenden vagy Pécsen át.

17 Nem is vonzotta, mint központ a megye egész árutömegét. Azt részben a kanizsai, részben a keszthelyi, ill. a veszprémi piacra hordták.

18 Az 1800-as évek első felében többnyire már látszott az a speciális irány, amely felé egy-egy mezőváros árutermelése tartott. Kaposvár küszködött szűk határával. Gabonával már az 1700-as évek elején sem tudta ellátni magát. Ezért a földesúr megengedte az irtást, a művelésen kívül álló földesúri területeknek a termelésbe vonását. Az így nyert területet a lakosság, ahol lehetett, a legtöbb hasznot hozó áru, a bor termelésére használta fel. Kaposvár lakossága a szőlőtermelésből és a marha-nevelésből produkált árut.

19 Ez utóbbiból az árutermelést az tette lehetővé, hogy az Eszterházy-uradalom Csererdőn és Répás-pusztán a legeltetést megengedte. Az árutermelés másik fő ága a kézműves ipar volt. Kaposvárott feltűnően sok iparos élt. Ha a három fő termelési ágban, a földművelésben, az iparban és a kereskedésben termelő családfők számát összeadjuk, annak 35%-a kézműves és 64%-a földműves.

20 A városban élő nagyszámú iparos azonban nem tudott még elszakadni a föld- ill. a szőlőműveléstől. 1828-ban majdnem mindegyiknek volt szőlője. Mesterségükben télen és a szőlő-munka szünetjében dolgoztak, illetve járták a vásárokat. A feudalizmus iparának, a céhes kézműves iparnak szerkezete más volt, mint a kapitalizmus koráé. Az iparágak sorrendje súlyuk szerint a következőképpen alakult:

21 Iparág A belőle élő kézművesmesterek %-a ruházati ipar bőr ipar fa- és csontipar kő-, agyag-, üvegipar 34,2 12,9 12,3 11,6 9,7 8,4 2,6 0,6 3>2 fonó-szövőipar vas- és fémipar élelmezési ipar vegyészeti ipar szolgáltató ipar