Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában
Ezen a szerkezeten az a feltűnő és egyben azért elmaradott, mert benne a fa- és csont-, a kő-, agyagipar, továbbá a fonó- és szövőipar igen elől áll. Kaposvár piacának zártsága idézte ezt elő. 1830 körül még azért volt erős a faipar, a kő- és agyagipar, továbbá a fonó-szövő kisipar, mert a vaseszközök a fával szemben drágábbak voltak, a lakosság jobbára fazekas edényeket használt, mert a kereskedelem még nem tört be a kőedénnyel a kaposvári piacra. A takácsok nagy számát is ugyanez a körülmény magyarázza: a kereskedők az osztrák örökös tartományok olcsóbb, manufaktúrákban előállított textíliával nem szorították vissza őket. Az egész mezővárosi fejlődésnek az egyik mozgatója országszerte a terménykereskedő elem volt. Neki kellett összegyűjteni Kaposvár piacán a kivitelre kerülő terményeket. Miután Kaposvár közlekedési helyzete nem volt kedvező, nem találunk itt erős kereskedő-réteget. 1828-ban Kaposvárott 3 szatócsot írtak össze, akik 200, 400, ill. 1240 frt tőke fölött rendelkeztek. Működött még itt 2 bőr, I gyapjúkereskedő és 1 házaló. Összesen 7 kereskedő. 22 A kapitalizmus kezdetére az volt a jellemző, hogy számos kereskedő ipart is űzött. Ebből a típusból találunk itt 1 uradalmi kocsmabérlőt és 1 uradalmi sörfőzde-bérlőt. 1846-ban megindult a városban egy posztómanufaktúra. A börtön rabjaival dolgoztatott. 1851-ben, azonban a vállalkozást már egy kereskedőnek kellett bérbe adni, aki nem posztót, hanem csak durva, de kelendőbb pokrócot gyártott, aztán a vállalkozás megszűnt. 23 A városi fejlődésnek a feudalizmus korában szükséges előfeltétele volt: a jó piac, a jelentős árumennyiség és a kedvező városi jogi helyzet. Az utóbbi közreműködött a városi öntudat és a vállalkozói készség kialakulásában. Mindebből 1848-ig inkább csak az utóbbi, az öntudat volt meg, de ez aztán nagy mértékben. Mutatja ezt, hogy az Eszterházy-uradalom az 1840-es években tiltakozott az ellen, hogy Kaposvár, a mezőváros, magát szabadalmas mezővárosnak titulálja. 24 Amikor 1872-ben, ill. 73-ban megnyílt a gyékényes-nagykanizsai, ill. dombóvár-bátaszéki vasútvonal, az egyszerre kiemelte Kaposvárt piaci elszigeteltségéből. 23 Ezzel piaca hirtelen kiszélesedett. A megye árui most már Kaposvár felé tódultak. Erősödni kezdett a kereskedő réteg, a kereskedelemből tőke gyűlt öszsze, és létrejöttek a kaposvári pénzintézetek. Hogy Kaposvár gazdasági fejlődése, gazdasági növekedése a vasúthálózat kiépülésével indult meg, azt mutatja a lakosság számának ugrásszerű növekedése. A város lakóinak száma 1851 és 1869 közt 3780-ról 6648-ra nőtt, azaz 75%-kal emelkedett. Ettől kezdve a lakosság növekedése a következő évtizedekben 39-40% közt mozgott. 20 A vasút piac-fokozó szerepével a magyar városfejlődésben forradalmat idézett. Azok a mezővárosok amelyek már előzőleg kereskedelmi szereppel rendelkeztek és vasútvonalhoz jutottak, továbbfejlődtek. Azok, amelyek vasutat nem kaptak, megtorpantak vagy visszaestek, és jelentőségüket elvesztették. A vasutak visszaadták a szab. kir. városoknak, ill. most már a kapitalizmusban a törvényhatósági városoknak a gazdasági elsőbbséget. Már ti. csak azoknak, amelyeknek gazdasági funkciójuk volt és vasúti fővonalhoz jutottak, és amelyekben ezután gyáripar fejlődöttt ki. Ahol ez nem állt fenn, azok megálltak, visszaestek. A vasút először a kereskedelmi, majd az ipari kapitalizmus fejlődésének adott lökést a forgalomba akkor belépő területeken: Közép-KeletEurópában és az Egyesült Államokban. Ezzel közreműködött abban, hogy a kereskedelmi funkciójú városok ipari funkciójú városokká fejlődhettek át.
