Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Bálint Sándor: Szent Egyed tisztelete a régi Magyarországon és a mai néphagyományban
SZENT EGYED TISZTELETE A RÉGI MAGYARORSZÁGON ÉS A MAI NÉPHAGYOMÁNYBAN BÁLINT SÁNDOR Egyed (szept. i), népnyelven olykor Ögyed, a Tizennégy Segítőszent egyike. Főleg a bűnösök szószólójaként, meddő asszonyok és szoptatós anyák védőszentjeként, szórványosan még jószágpatrónusként tisztelték. A középkori Egyházban köménymagot (Feniculum officinale) szenteltek az ő nevében jószág betegségre, megrontása ellen. 1 A szentelmény hajdani hazai virágzásáról nem tudunk, de nálunk sem lehetett ismeretlen. Eleven középkori kultuszára már csak a máig gyakori Egyed, Együd, Egüd családnév emlékeztet. Gombocz Zoltán és Melich János föltételezi, 2 hogy az Egyed név ősi soron a magyarban is kialakulhatott és népünk ajkán az egyházi latin Egidius ehhez alkalmazkodott. Eszerint Egyed a „szent" jelentésű egy-nek -d kicsinyítős származéka. így az Ómagyar Máriasiralomban is olvashatjuk: egyedüm vagyis „egyetlenem", de ezt is jelentheti: „szentem, szentecském". Egyed (,+ 725 táján) remete volt Provance-ban, majd monostort alapított, amelynek hasonlóképpen a köréje települt Saint-Gilles városnak is ő lett a névadója. Életét a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexből 3 idézzük. Már ifjú korában szentként tisztelték, mire alázatosságból a pusztába vonult, ahol egy szarvas táplálta a tejével. Egyszer a király arra vadászott, és emberei a szarvast üldözőbe vették, amely Egyed barlangjába menekült. A szent imádkozni kezdett éltetőjéért: a szolgák nem tudtak a szarvas közelébe férkőzni. Minderről a király is tudomást szerzett, és harmadnap ő jött a szarvas elejtésére. Az egyik vitéz az állat felriasztására nyilat lőtt a barlangba, amely azonban Egyedet találta el. A király ezután rájuk bukkant, nagyon megilletődött és a barlang helyére klastromot rakatott. Ennek lett a fölépült Egyed a fejedelme, vagyis elöljárója. Egy vasárnap a királyért szolgált misét, amikor megjelent neki Isten angyala egy cédulával, amelyre az volt írva, hogy a király bűnét Egyed érdeméért Isten megbocsátja. Még az is vala benne megírva, hogy valaki szent Egyödnek esödöznék, akármely nagy vétőkért és az ő szent érdemének miatta megbocsáttatnék, csak kétségben ne esnék. A legendának ez a mozzanata föltehetően jelentősen hozzájárult Egyed jámbor népszerűségéhez. Érthető belőle az is, hogy miért lett a vadászok egyik védőszentje/ 1 Egyed sírja a középkor kedvelt búcsújáró helye volt. Hazánkból is fölkeresték. 5 Föltűnő, hogy Európa-szerte leginkább városok emeltek templomot Egyed tiszteletére. Ennek oka nyilván az, hogy elsősorban a városi polgárok:
