Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején

law Syska (starostak) főispánok alkalmi favágással foglalkoztak.

90 Ez azzal volt magyarázható, hogy a drágaság rendkívüli módon megnőtt. A marcali lengyel tábor parancsnoka 1943. július 3-án értesítette a főszolgabírót, hogy „az új ármegállapítások folytán az élelmiszercikkek ára jelentékenyen magasabb. Szükséges lenne a napi tartásdíj felemelése, mert az eddigi tartásdíjért nem hajlandók a menekülteknek ellátást adni".

91 A marcali táborparancsnok augusztus 4-én ismételten sürgette a segélyösszeg felemelését.

92 A polgári menekültek ellátmányai, 1943. szeptember i-től, a következőképpen alakultak: családfő (naponta) 5 pengő, feleség 4 pengő, minden gyermek részére 3 pengő. A kiemelt ellátásban részesülőknél (volt magas állami méltóságok, tudósok, művészek) a családfő napi 7 pengő, feleség 4 pengő, a gyermekek személyenként 3 pengő ellátmányt kapott. Somogy megyében sok lengyel menekült - némelyik vezető állásban dolgozott. Wladyslaw Borkowski hadnagy, építészmérnök a balatonföldvári vöröskeresztes kórház építkezéseinél, mint építésvezető dolgozott.

93 Az egyéni munkavállalást kérő beadványok azt bizonyítják, hogy a munkavállalás Somogy megye valamennyi járásában a lengyel menekülttáborokban általánossá vált.

94 Voltak kivételes esetek is. A lengyeltóti lengyel katonai menekülttáborban elhelyezett Antoni Kozlowski poznani egyetemi tanárt „Szentgyörgyi Albert szegedi egyetemi tanár, illetőleg gr. Teleki Pál miniszterelnök úr nagyméltósága kívánságára" a táborból elbocsájtották. Kozlowski professzor a szegedi egyetemen Szentgyörgyi Albert tanszékén tudományos munkát végezhetett, ezen kívül szabad mozgást biztosítottak számára.

95 Polgári menekültek dolgoztak a Balatoni Hajózási RT. egyes járatain és üzemeiben, a nagyatádi konzervgyárban, Barcson és Darányban, parasztgazdáknál.

90 A lengyel munkavállalók közöl nyilván többen panasszal éltek a munkafeltételek és bérezések kedvezőtlen alakulása miatt. Ezzel magyarázható, hogy a mosdósi lengyel katonai menekülttábor parancsnoksága a lengyeltóti főszolgabírói hivatalnál panaszt tett, mert a munkára kiadott menekült katonák által felvetett panaszokat és visszás állapotok kivizsgálását a körjegyzőségek szándékosan akadályozták.

97 A Somogy megyében dolgozó menekülteknek fizetett munkabérekről a források nem beszélnek. Az ország más helységeiben - és ez érvényes lehet Somogyban is - a munkát vállalók teljes ellátást és zsebpénzt, vagy fix fizetést, illetőleg teljesítménybért kaptak.

98 A második világháború alatt az ország gazdasági kifosztásával arányosan csökkent az életszínvonal a pengő inflálódott. A menekültek segélyösszegét több ízben fel kellett emelni. A tabi főszolgabíró már 1942-ben jelezte, hogy „az ellátási díjat emeljék fel", mert különben a lengyel menekültek ellátását nem lehet biztosítani.

99 A lengyeltóti főszolgabíró (1943-ban) jelentésében a következőket írta: a „ . . . menekültek ellátását meglepetésszerűen ellenőriztem és érintkezésbe léptem a tárgyban a tábor lengyel vezetőjével. Megállapításom szerint a menekültek elhelyezése és az élelmezés minősége megfelelő, az ifjúsági táborban elhelyezettek élelmezésének mennyisége azonban kifogásolható, mert az adagok kicsinyek".

100 A főszolgabíró levelében kérte a Belügyminisztérium IX. osztályát, hogy a polgári menekültek ellátási díját rövid időn belül emeljék fel. A segélyösszeg rendezése

101 alkalmával tervbevették a segélyek kifizetési módjának megváltoztatását is.